2021-ben a koronavírus nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében a Kormány adóbevezetési, illetve adóemelési tilalmat állapított meg a települési önkormányzatok számára, melyet 2022-ben is fenntartottak. 2023. január 1. napjával azonban módosul a helyi adókra vonatkozó szabályozás, és az említett tilalom is feloldásra kerül.
Megnyílik tehát az út a helyi önkormányzatok előtt az új adónemek bevezetésére, illetve a meglévő adónemek mértékének megemelésére – a jelenlegi gazdasági helyzetben felmerült forrásigényükre tekintettel számíthatunk arra, hogy ezzel a jogszabályi lehetőséggel élni fognak a 2023-as évben.
A jelenlegi szabályozási rendszer és bírósági gyakorlat alapján azonban az önkormányzatok adókivetési lehetősége nem korlátlan. Lehetőség van például évközbeni adó-bevezetésre is, azonban a változás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok terheit.
A helyi adókról szóló törvény szerint a települési önkormányzatok az illetékességi területükön rendelettel olyan települési adót vezethetnek be, amelyet más törvény nem tilt. A települési adó bármely adótárgyra megállapítható, feltéve, hogy arra nem terjed ki más törvényben szabályozott közteher hatálya, továbbá a települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, valamint ‒ e minőségére tekintettel – vállalkozó sem. Már eddig is megjelentek különböző kreatív települési adónemek, pl. „magasles adó” vagy „póznaadó”, amelyek nem biztos, hogy kiállják a törvényesség próbáját. A Kúria több döntésében foglalkozott már a települési adókkal és megállapította többek között, hogy túllépi a törvényi kereteket az a települési adó rendelet, amelynek alanya általánosságban a természetes személy. További döntéseiben pedig kimondta, hogy az alanyi és tárgyi kör meghatározása körében figyelemmel kell lenni a helyi adó törvény és az Alaptörvény rendelkezéseire, így az adókivetés nem vezethet például kettős, vagy „szankciós” adóztatáshoz.
Emellett fontos szempont, hogy az adó mértéke nem lehet konfiskáló jellegű – így például telek- vagy építményadó esetében olyan mértékű, ami belátható időn belül felemészti az adótárgy forgalmi értékét.
Az önkormányzatnak figyelembe kell vennie a helyi sajátosságokat is. Azaz előírhat az önkormányzat eltérő adómértéket különböző szempontok szerint, de ennek jogszerűsége attól függ, hogy a szabályozás kialakításakor elvégezte-e a szükséges mérlegelést, figyelemmel volt-e az adóalanyok teherviselő képességére és az eltérő adómértéket tudja-e kellően indokolni a helyi sajátosságokkal. Így például az önkormányzati adó mértéke különböző lehet attól függően, hogy belterületi vagy külterületi-e az adott ingatlan, mi a rendeltetése, milyen egyéb fizikai adottságokkal bír (pl. a telek hasznosíthatóságát kedvezőtlenül, avagy éppenséggel kedvezően befolyásoló helyi tényezők).
A helyi adó nem lehet diszkriminatív jellegű: a Kúria több döntésében kimondta, hogy az adóalanyok és adótárgyak közötti különbségtétel (például adózási övezetek kialakítása) nem vezethet önkényes, objektív tulajdonságokkal indokolható diszkriminációhoz.
A fenti követelményeknek meg nem felelő önkormányzati adóztatással szemben különböző jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, például a bírósághoz, az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó szervhez, vagy az ombudsmanhoz fordulás útján.
Lebocz Noémi ügyvédjelölt (noemi.lebocz@pwc.com)
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com), dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) dr. Balog Balázs (e-mail: balazs.balog@pwc.com) ügyvédekhez, vagy Gerhát Mihály (e-mail: mihaly.gerhat@pwc.com) adótanácsadóhoz.