Megváltozott életkörülményeink a nyilvánvaló korlátok mellett sok új lehetőséget is teremtenek, így az online elérhető információk hatalmas tárházából válogathatunk.

A „versenyjogi ötpercesek” műfajában szeretett jogterületünk, a versenyjog működésébe szeretnénk bepillantást adni röviden, lényegre törően. Cikkeink egy-egy kávé vagy tea mellett a home-office szünetében is olvashatók: akiket korábban is érdekelt ez a jogterület, azok számára igyekszünk aktualitásokkal, érdekességekkel szolgálni; akik pedig csak most fordulnak e terület felé, azok számára sorozatunk révén szeretnénk segítséget adni az eligazodásban.

A versenyjog ugyanis már régen nem a szivarfüstös termek titkos megállapodásainak világa, velünk él és közvetlenül befolyásolja mindennapjainkat.

Versenyjog és válság – Fúziókontroll

A COVID-19 által kiváltott helyzetben különösen érdekes kérdéseket vet fel a fúziókontroll témaköre. A helyzet e téren ráadásul ambivalensnek mondható. Egyrészt, recesszió idején általánosnak tekinthető a fúziók számának növekedése[1], mivel a kritikus gazdasági helyzetben a gyengébb cégek könnyebben elbuknak, nem képesek függetlenségüket megőrizni.[2] Másrészt, a COVID-19 járvány folyományaként a versenyhatóságok is a munka átszervezésére, adott esetben home-office-ba kényszerültek, ami kihatással van a fúziók elbírálásának időtartamára. Az Európai Bizottság és több tagállami versenyhatóság is – köztük a Gazdasági Versenyhivatal (GVH)– közleményben kérte a vállalkozásokat, fontolják meg a tervezett összefonódások elhalasztását.

A megváltozott munkakörülmények, a pandémia megfékezése céljából bevezetett óvintézkedések sikerének biztosítása érdekében mind a GVH, mind pedig az Európai Bizottság áttért az elektronikus kapcsolattartásra: a Bizottság ideiglenesen elfogadja az elektronikus benyújtást, a GVH pedig kifejezetten kéri azt. A közzétett tájékoztatás szerint a prenotifikációs egyeztetések lehetőségét továbbra is biztosítja a hatóság, alapvetően telefonon keresztül. Mind a GVH, mind pedig a Bizottság felhívja a figyelmet, az elkövetkező hetekben várhatóan nehézségekkel szembesül majd az információk gyűjtése kapcsán, amennyiben a tranzakció kapcsán harmadik felek (pl. versenytársak, beszállítók) megkeresése is szükséges. Erre alapvetően leggyakrabban teljes körű vizsgálatokban szokott sor kerülni.

A tranzakciók egy része ugyan elhalasztásra kerülhet, de kétségkívül nem mindegyik; sok esetben egyszerűen nem függeszthető már fel a folyamat, míg bizonyos esetekben épp a COVID-19 járvány következtében válnak sürgőssé a tranzakciók. Ezen esetekben a fenti intézkedések bizonyos mértékű ambivalenciát okozhatnak, mivel a kritikus gazdasági helyzetben a gyengébb cégek nagyobb valószínűséggel nem tudják megőrizni piaci jelenlétüket.[3] A COVID-19 járvány folyományaként kialakult helyzet ráadásul – szemben az általánosan ismert válságforgatókönyvekkel – nemcsak az eredendően problémákkal küzdő cégeket, hanem az alapvetően prudens vállalkozásokat is veszélyezteti, ha azokat a COVID-19 által legsúlyosabban érintett ágazatokban felmerülő sokkhelyzet hozza tarthatatlan helyzetbe. Természetesen az is lehetséges, hogy a válság hatására a hatóságoknak csökkenő vagy stagnáló számú, de összetettebb, komolyabb elemzést igénylő fúziókat kell elbírálniuk.[4] A 2008-as gazdasági válság egyik tanulsága, hogy a versenyjogon belül a legnagyobb rugalmasság a fúziókontroll területén bizonyult szükségesnek[5].

A fúziók kérdése így a gazdasági válsággal összefüggésben két kontextusban merülhet fel:

• egyrészt az egyszerűbb esetekben a megváltozott gazdasági helyzetre tekintettel kérik a vállalkozások, hogy az összefonódást a fúziókontroll eljárás lezárulta előtt végre lehessen hajtani,
• másrészt a problematikus összefonódásoknál arra lehet hivatkozni, hogy az adott fúziót azért kell engedélyezni, mert az abban részt vevő valamely vállalkozás a válság következtében „leépülőben lévő vállalkozás”,[6] vagy más szóval elbukó vállalkozás. Az ilyen cégek elbukásának következtében csökkenne a jelentős szereplők száma az érintett piacon – azaz koncentrálódás menne végbe –, mely folyamat nem tekinthető üdvözlendőnek, ezért az elbukó cégek számára egyfajta védelmet biztosítanak az államok és a versenyhatóságok is.[7]

Az első eset gyakorlatilag a végrehajtási tilalom alóli kivételt jelenti, mely szerint az összefonódás a versenyfelügyeleti eljárást befejező döntésig, de legfeljebb az eljárásra irányadó ügyintézési határidő lejártáig nem hajtható végre. Ez a szabály egyaránt alkalmazandó a magyar és uniós versenyjogban. Magyarországon a hatályos szabályozás értelmében a GVH kérelemre – az ügy összes körülményeire figyelemmel, így különösen a végrehajtási tilalomnak az érintett vállalkozásokra és más vállalkozásokra gyakorolt hatásának, valamint az összefonódás versenyre hátrányos lehetséges hatásainak mérlegelésével – hozzájárulhat ahhoz, hogy az irányításszerző az irányítási jogát az összefonódás vizsgálatára irányuló versenyfelügyeleti eljárást befejező döntés meghozatala előtt is gyakorolja, így különösen, ha az szükséges a befektetése értékének megőrzéséhez fűződő jogait gyakorolja. Az uniós jogban is található hasonló kivételszabály, szintén kérelem alapján mentesíthet a Bizottság a végrehajtási tilalom alól. A mentesítés iránti kérelemnek minden esetben indokolást kell tartalmaznia, a döntés során a Bizottság figyelembe veszi többek közt a végrehajtási tilalom hatásait az összefonódással érintett egy vagy több vállalkozásra vagy harmadik személyre, valamit azt is, hogy az összefonódás mennyiben jelent fenyegetést a versenyfolyamatra nézve.

Komoly versenykockázatot jelentő összefonódás esetében – azaz pontosan azokban az esetekben, amikor a tranzakció piaci hatásai alapján az eljárás teljeskörűsítése valószínűsíthető – a fentiek alapján tehát kisebb a valószínűsége a végrehajtási tilalom alóli mentesítésnek. Az adott eset körülményeinek mérlegelése alapján ennek hosszabb távon akár az összefonódás résztvevőit védő hatása is lehet, egy későbbi strukturális intézkedés, így különösen leválasztás előírása ugyanis kifejezetten fájdalmas lehet a vállalkozások számára, nem is beszélve egy utóbb megtiltott összefonódás következményeiről. Fontos azonban kiemelni, hogy ezekkel a szigorú eszközökkel még teljeskörű eljárások esetén is ritkán élnek a versenyhatóságok.

Fontos kiemelni, hogy Magyarországon nem minden összefonódásra alkalmazandó a végrehajtási tilalom. A végrehajtási tilalom csak azon bejelentésköteles összefonódásokra vonatkozik, melyeknél

1. az összefonódó vállalkozások előző éves nettó árbevétele a 15 milliárd forintot meghaladja, és
2. az érintett vállalkozáscsoportok közül legalább kettő előző éves nettó árbevétele az 1 milliárd forintot meghaladja.

A fentieken túl bejelentéskötelesek még azok az összefonódások is, melyeknél

1. az összefonódó vállalkozások előző éves nettó árbevétele a 5 milliárd forintot meghaladja, és
2. nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon.

E második esetben – mely gyakorlatilag akár teljeskörű eljárás lefolytatását teheti szükségessé – végrehajtási tilalom nem vonatkozik az összefonódásra, azonban a Gazdasági Versenyhivatal fél éven belül hivatalból eljárást indíthat és ebben az esetkörben is rendelkezésére áll a strukturális intézkedések előírásának, illetve a fúzió megtiltásának eszköze.

Ezen – az eljárás felgyorsítását a befektetés védelmének érdekében biztosító – intézkedéseken túl fontos kitérni az elbukó vállalkozások (failing firm) kérdésére. Ebben az esetben egy alapvetően versenyjogilag aggályos összefonódás jóváhagyását/engedélyezését kérik a vállalkozások, arra való hivatkozással, hogy a tranzakcióban részes egyik – vagy akár több vállalkozás – leépülőben lévő, avagy más szóval elbukó vállalkozás.

Fontos előkérdés az elbukó vállalkozás fogalma ezzel kapcsolatban: Az OECD ezt úgy definiálja, mint egy olyan cég, amely egy ideje már folyamatosan negatív profitot realizál és piaci részesedést veszít olyan mértékben, hogy valószínűsíthetően elhagyja emiatt a piacot. Egy ilyen elbukó vállalkozás felvásárlása azért nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt, mert az feltehetően úgyis elhagyná a piacot, és a jelenlegi piaci részesedésének nem lesz versenyjogi relevanciája a jövőben, ezért kell az összefonódást másként értékelni.[8]

A jelenlegi helyzetben indokolt lehet az elbukó cég fogalmának és feltételeinek újragondolása – legalább a megkívánt folyamatosság vonatkozásában. Normál esetben valóban nem valószínűsíthető, hogy egy sikeres, és jelentős piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás egy évben/periódusban realizált negatív profit folyományaként elhagyná a piacot, a COVID-19 által teremtett helyzet azonban – sajnálatos módon – egyes ágazatokban realitást teremthet ilyen „unortodox” viselkedésre is. Bizonyos esetekben, gondoljunk itt csak az utazási csomagok szolgáltatóira és azok beszállítóira, akár az is elképzelhető, hogy egy elbukó vállalkozás 2019-ben pozitív profitot termelt, a COVID-19 mégis súlyosan érintette és a kereslet szinte egyik pillanatról a másikra történő elvesztésével gyakorlatilag egyik napról a másikba kilátástalan piaci helyzetbe került. Szintén érdekes kérdésként merülhet fel a piaci részesedések kérdésköre: adott ágazatokban a kérdés szinte értelmetlenné válhat, mivel a COVID-19 feltűnését megelőző piaci részesedések  a jelenlegi helyzetben relevanciájukat vesztették, a válság elvonulása után pedig feltehetően teljes újraindítás várható.

Mind a versenyhatóságoknak, mind pedig az összefonódó vállalkozásoknak komoly, eddig meg nem válaszolt kérdésekkel kell tehát szembenéznie az elbukó vállalkozások felvásárlása esetén.

Az elbukó vállalkozásra építő védekezés esetében általánosságban elmondható, hogy mind az uniós, mind a magyar hatóság szigorú kritériumokat határoz meg, melynek mentén a védekezés elfogadható.

A GVH Versenytanácsának a Versenytörvénnyel[9] kapcsolatos elvi állásfoglalásainak 30.4. pontja értelmében egy alapvetően hátrányosnak tekintett összefonódás csak akkor engedélyezhető arra való tekintettel, hogy további piaci működése a tervezett összefonódás nélkül veszélyeztetve van, ha a kérelmező bizonyítja, hogy

1. a vállalkozás valóban nem lenne képes fennmaradni a piacon, és
2. a vállalkozás (vagy eszközei) megvételére más, a verseny szempontjából kevésbé hátrányos reális ajánlat nem volt.

Mivel a jelenlegi helyzetben egy vállalkozás bedőlése – főleg, ha nem stabil háttérrel szembesült a COVID-19 okozta gazdasági helyzettel, hanem már egy ideje gondokkal küzdött – nagyon rövid időn múlhat, adott esetben kérdéses lehet, hogy milyen időhorizonton belül várja el a versenyhatóság más reális ajánlat beszerzését a leépülőben levő vállalkozástól.

Bár fenti elemzésünk az általános szabályokra vonatkozott, a jelenlegi helyzetben célszerű figyelemmel követni – az adott esetben egyes részletszabályokat, egyes piaci szegmenseket érintő – jogalkotási aktualitásokat mind uniós, mind pedig tagállami szinten. Így például 2020. április 20-án a Magyar Közlönyben megjelent a 137/2020. (IV.20.) Korm. rendelet, mely bizonyos fúziós részletszabályokat módosított. Eszerint nem szükséges bejelenteni a GVH-hoz a közvetlenül vagy közvetetten többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealap vagy magántőkealap részvételével a COVID-19 miatt szükségessé vált finanszírozási ügylettel megvalósuló összefonódást, amely révén a kockázati tőkealap vagy magántőkealap egyedüli, vagy közös, befektetésvédelmi célú irányítási jogokat szerez.

Dr. Firniksz Judit, ügyvéd
Dr. Dömötörfy Borbála, ügyvéd

[1] Megjegyzendő, hogy a külföldi szakirodalom álláspontja szerint ez általános tendencia, nem jelenti azonban, hogy szükségszerűség lenne. Magyarországon a GVH országyűlési beszámolói eltérőképet festenek a bejelentésköteles összefonódások számának alakulásáról az elmúlt 15 évben: 2005: 70, 2006: 43, 2007: 46, 2008: 37, 2009: 37, 2010: 45, 2011: 31, 2012: 38, 2013: 31, 2014: 36, 2015: 54, 2016: 58, 2017: 95, 2018: 69. Megjegyzendő, hogy ezekre a számokra a gazdasági változások mellett más tényezők is hathattak, így pl. a Tpvt. többszöri módosítása, a bejelentési összeghatárok emelkedése, stb. Ennek kérdését vizsgálatunk nem fedi le.

[2]Ld. bővebben: Heyer, Ken & Kimmel, Sheldon Merger Review of Firms in Financial Distress, Competition Policy International, 2009. ősz, 2. szám 102-118.
[3]Ibid.
[4]Ibid. és G. András: A versenypolitika mint a pénzügyi és gazdasági válság kezelésének egyik eszköze az Európai Unióban. Külgazdaság, LIII. évf., 2009. július–augusztus (23–38. o.) 34.
[5]Jenny, Frédéric: Gazdasági és pénzügyi válság, szabályozás és verseny, Külgazdaság, LIII. évfolyam, 2009. szeptember-október 29-46.
[6]Inotai G. András: A versenypolitika mint a pénzügyi és gazdasági válság kezelésének egyik eszköze az Európai Unióban. Külgazdaság, LIII. évf., 2009. július–augusztus (23–38. o.) 35.
[7]Fingleton, John: Competition policy in troubled times, CEO, Office of Fair Trading, 20 January 2009, speeches 2009, http://www.oft.gov.uk/news/speeches/2009/0109
[8] OECD: Glossary of Industrial Organization Economics and Competition Law. http://www.oecd.org/regreform/sectors/2376087.pdf 86.
[9] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.).