Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata egységes és változatlan az áfa levonási jog adóhatóság általi visszautasíthatósága tekintetében, a magyar ítélkezési gyakorlat ennek nem teljes egészében felel meg.

Az Európai Unió Bírósága („EUB”) 2020. szeptember 3. napján közzétett végzései közül kettő olyan eljárásban született, ahol az előzetes döntéshozatalt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kezdeményezte. Mindkét végzés az adósemlegesség, a tényleges érvényesülés és az arányosság elvével összefüggésben a HÉA irányelv rendelkezéseinek értelmezésére irányult.

A C-610/19. sz. ügyben a magyar bíróság a Kúria által előírt megismételt eljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel élt, mivel álláspontja szerint korábbi, a Kúria által nem megfelelőnek talált döntését az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével hozta. Következésképpen a megismételt eljárásban kérdésként merül fel, hogy a Kúria gyakorlata összeegyeztethető-e a HÉA irányelvvel, illetve az EUB ítélkezési gyakorlatával.

A C-611/19. sz. sz ügyben a magyar bíróság szintén előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelemmel élt, miután véleménye szerint – hasonlóan a C-610/19. sz ügyben írtakkal – a HÉA irányelv és az EUB ítélkezési gyakorlata alapján az alapügyben teljesült a levonási jog gyakorlásához szükséges valamennyi alaki és érdemi követelmény, úgy vélte azonban, hogy továbbra is ellentmondások állnak fenn az EUB és a Kúria jogértelmezése – és így az utóbbi alapján eljáró adóhatóság gyakorlata – között. A bíróság szerint ugyanis nem egyeztethető össze az a Kúria által megkövetelt gyakorlat az EUB gyakorlatával, miszerint a levonási jog megtagadható, amennyiben az áfa láncolat egyik eleme nem igazolt, vagy nem állapítható meg, úgy, hogy nem bizonyított, hogy az adóalany tudott e vagy tudnia kellett volna e erről a tényezőről.

Az EUB az elé kerülő fenti ügyekben végzéssel határozott, ami üzenetértékű a magyar gyakorlatnak: a döntésben kifejtett értelmezés egyértelműen levezethető az eddigi uniós ítélkezési gyakorlatból.

Az EUB döntéseiben nem győzte hangsúlyozni a vonatkozó eddigi bírósági gyakorlat alaptételeit, amiből a leghangsúlyosabb az az alaptétel, amely szerint az adózóval szemben támasztott kellő körültekintés követelményét nem lehet úgy értelmezni, hogy hatósági jellegű ellenőrzést folytasson le az üzleti partnereivel szemben.

Ezt követően az előbbieket erősítendő és egyúttal azt árnyalandó, megállapította a két hivatkozott végzésében, hogy a HÉA irányelvet úgy kell értelmezni az adósemlegesség, a tényleges érvényesülés és az arányosság elvével összefüggésben, hogy ezen elvekkel ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amellyel az adóhatóság azért tagadja meg az áfa levonási jog gyakorlását, mivel

• a termékek előállítása és értékesítése nem történhetett a számlák kibocsátója vagy annak alvállalkozója által, mivel a szükséges tárgyi és személyi feltételek nem álltak rendelkezésre;
• nem tartották tiszteletben a nemzeti számviteli szabályokat;
• az értékesítési lánc gazdaságilag nem volt indokolt, az alapul fekvő szerződések nem voltak szükségesek az érintett gazdasági ügyletek teljesítéséhez, illetve a számlakibocsátó gazdasági szükségesség és észszerűség nélkül vett igénybe alvállalkozói láncot;
• az értékesítési láncban személyi vagy szervezeti összefonódások álltak fenn;
• az értékesítési lánc részét képező egyes korábbi ügyletek szabálytalanok voltak.

Az áfalevonási jog megtagadása csak akkor megalapozott, ha az illetékes adóhatóság az egyes nemzeti jogszabályok által megkövetelt módon bizonyítja, hogy

1. az adóalany aktívan részt vett adócsalásban, vagy
2. az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az említett ügyletekkel a számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban egy korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

Az EUB mindkét ügyben egyértelműen megállapította, hogy a Kúria vonatkozó ítélkezési gyakorlatának egyes elemei nem egyeztethetők össze az EUB gyakorlatával az alábbiak szerint:

• A C-610/19. számú ügyben rögzítésre került, hogy a Kúria ítélkezési gyakorlata értelmében észszerűen elvárható az adózótól, hogy az értékesítési láncolat egésze tekintetében igazolja, illetve ellenőrizze annak jogszerű működését, ellenkező esetben a levonási jog megtagadható. Az EUB azonban leszögezte, hogy az ítélkezési gyakorlatával ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely ahhoz vezet, hogy megtagadja az adóalanytól a levonási jog gyakorlását, ha az nem szolgáltat olyan bizonyítékot, amely igazolta volna az e láncolatban részt vevő valamennyi fél által teljesített összes ügyletet, valamint e résztvevők gazdasági tevékenységét, azáltal, hogy adott esetben azt rója fel a terhére, hogy e tényezők nem ellenőrizhetők.
• A C-611/19. számú ügyben a Kúria ítélkezési gyakorlatának azon részére reagált az EUB, miszerint amennyiben az áfalevonási jog alapjául szolgáló gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlában szereplő felek között (ennek megállapításához vezethet például, ha a számlák kellően nagy számban tartalmaznak helytelen, nem megfelelő tényeket), akkor az áfalevonási jog megtagadásához vizsgálni lehet, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, azonban ez nem jelent kötelezettséget az adóhatóság számára. Az EUB ezzel összefüggésben kifejtette, hogy nem megfelelő az a „bizonyítási rendszer, amely bizonyos tények vagy jelentős számú nem megfelelő tények fennállása esetén azokon az előzetesen megállapított kritériumokon alapuló feltételezéseken alapul, hogy fennáll a csalás, és bizonyos esetekben, hogy az adóalany tudott vagy tudnia kellett a csalásról” Ezzel szemben az adóhatóságnak aktív, mindenre kiterjedő bizonyítást kell lefolytatnia és egy adott ügy minden tényállási elemének és körülményének átfogó értékelését kell elvégeznie. Amennyiben tehát megállapítható, hogy az adóhatóság egyes tények és körülmények értékelését más tények és körülményekre tekintettel negligálja, az adóhatóság határozata nem fog megfelelni az uniós jognak.

Az EUB döntései azt is jelentik, hogy amennyiben egy magyar bíróság a Kúria fenti ítélkezési gyakorlatának megfelelően hozza meg a döntését, akkor egyúttal az EUB ítélkezési gyakorlatával ellentétesen cselekszik. Kérdéses, hogy a fentiek fényében hogyan alakul a jövőben a magyar bírósági gyakorlat, illetve hány további magyar előzetes döntéshozatali eljárásra fog sor kerülni ahhoz, hogy az uniós jognak megfelelő magyar bírói gyakorlat alakuljon ki az áfa-levonások témakörében.

dr. Sádt Nóra (e-mail: sadt.nora@pwc.com), ügyvédjelölt
dr. Balog Balázs (e-mail: balazs.balog@pwc.com), ügyvéd

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Várszegi Zoltán (e-mail: zoltan.varszegi@pwc.com), dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Balog Balázs (e-mail: balazs.balog@pwc.com) ügyvédekhez.