Ingatlan többszöri eladása: kockázatok és gyakorlat

A gyakorlatban esetenként előfordul, hogy miután az eladó és a vevő megállapodtak az ingatlan-adásvétel feltételeiről, az eladó kap egy jobb ajánlatot egy másik vevőtől. Az eladók szempontjából ilyenkor sok esetben célszerűnek tűnhet a második vevőnek eladni az ingatlant. Azonban mi történik akkor, ha már létrejött a szerződés az első vevővel, és az eladó ezt követően köt újabb szerződést az új ajánlattevővel? A Kúria válasza: versenyfutás a földhivatalba. Van esetleg más tanulság is?

A határozat

2021. januárban jelent meg egy eseti döntés, amelyben a Kúria a fenti esetkörbe tartozó jogvitát bírált el (BH 2021.1.15.). A tényállás szerint egy önkormányzat 2010-ben ingatlan eladására vonatkozó szerződést kötött egy vevővel, és az ingatlant a vevő részére birtokba is adta, azonban a felek az adásvételi szerződést nem nyújtották be a földhivatalba. Ezt követően évekkel később, 2017-ben az önkormányzat csereszerződés keretében átruházta egy másik személyre az ingatlan tulajdonjogát. Az utóbbi esetben a földhivatal be is jegyezte a szerző fél tulajdonjogát. Az első vevő a bírósághoz fordult felperesként, és keresetében kérte annak megállapítását, hogy ő az ingatlan tulajdonjogát az adásvételi szerződés alapján megszerezte, és ezért a második szerzővel kötött csereszerződés érvénytelen.

Az első és másodfokú bíróságok megállapították, hogy az első vevő tulajdonjog-bejegyzés iránti igénye a második vevővel kötött szerződés megkötésének időpontjában nem évült el, azonban a második vevő jóhiszeműen szerzett, és ezért az első vevő – ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzőként – nem támadhatja meg eredményesen a második vevő tulajdonjogát.

A Kúria a végkövetkeztetéssel egyetértett, azonban az indokolás tekintetében a fentiektől részben eltérő álláspontra helyezkedett. A Kúria álláspontja szerint ugyanis a második vevő jó- vagy rosszhiszeműségének a kérdés eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A Kúria ugyanis megállapította, hogy “ha a tulajdonos az ingatlana átruházására több jogosult felé is kötelezettséget vállalt, azt, hogy a több szerződő fél jogosult közül melyik szerzi meg a tulajdonjogot, az dönti el, hogy kinek a tulajdonjogát jegyzik be az ingatlan-nyilvántartásba”.

A Kúria fenti következtetése – az ügy előzményeinek és iratainak pontos ismerete nélkül is – helyesnek tűnik, mivel a Ptk. 5:38. § (2) azt írja elő, hogy ingatlan tulajdonjogának átruházás útján történő megszerzéséhez két feltételnek kell teljesülnie: egyrészt szükség van az átruházásra irányuló szerződésre vagy más jogcímre, másrészt pedig erre tekintettel a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére. Ahogy a kúriai ítélet is utal rá, a régi Ptk. alapján többszöri eladás esetén annak is volt jelentősége, hogy melyik vevő tartja birtokában az ingatlant (ez volt az ún. birtokkal megerősített jogcímvédelem), azonban az új Ptk.-ba ez a rendelkezés már nem került be. Ezért az új Ptk. alapján a többszöri eladást a fent említett általános rendelkezés alapján kell megítélni.


Mivel jelen esetben az első vevővel kötött szerződést nem nyújtották be a földhivatalba, a földhivatal értelemszerűen nem tudta bejegyezni az első vevő tulajdonjogát. Tehát az első vevő az adásvételi szerződés megkötése és a birtok átruházása ellenére sohasem szerzett tulajdonjogot az ingatlanon.

Az ingatlan tulajdonosa tehát mindvégig az önkormányzat maradt, aki ebben a minőségében az ingatlannal – a tulajdonjog részjogosítványaként – szabadon rendelkezhetett. Azaz a második vevővel érvényes csereszerződést köthetett, és a második vevő az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel jogszerűen tulajdonjogot szerzett.

A fentieket kiegészítjük azzal, hogy a földhivatal az adott ingatlanra beérkező kérelmeket az ún. rangsor elve alapján a kérelmek beérkezésének sorrendjében bírálja el. Tehát ha ugyanarra az ingatlanra vonatkozóan több vevő is nyújt be tulajdonjog bejegyzési kérelmet, akkor a földhivatal azt a kérelmet fogja először elbírálni, amelyik először érkezett be a földhivatalba. Következésképpen az a vevő lesz az új tulajdonos, aki először nyújtotta be a kérelmét.

A jogkövetkezmények

A fentiek alapján a Kúria fent ismertetett határozata első ránézésre azt a látszatot kelti, hogy az ingatlan tulajdonosa, ha el kívánja adni az ingatlanát, akárhány vevővel is szerződést köthet, mivel végső soron a földhivatal dönti el, hogy kit jegyez be tulajdonosnak, és általában az a vevő lesz a “győztes”, aki először nyújtotta be a kérelmet. Az eladó szempontjából az sem tűnik problémásnak, ha több vevő is kifizette a teljes vételárat, mert a hoppon maradt vevőnek majd legfeljebb visszafizeti a tőle átvett összeget. A vevők szempontjából pedig a földhivatalba másodikként érkező vevőnek is érdemes lehet benyújtani a kérelmét a földhivatalba. Ugyanis ha az a ritka eset áll elő, hogy a földhivatal valamilyen okból kifolyólag elutasítja az első kérelmező tulajdonjog bejegyzési kérelmét, akkor még a második kérelmező is kikerülhet győztesként az ingatlan tulajdonáért vívott küzdelemben.

Ennek ellenére az ingatlanok tulajdonosait óva intjük attól, hogy egyszerre több vevő részére is eladják az ingatlanjukat, és az új tulajdonos “kiválasztását” a földhivatalra bízzák. Azt ugyanis a Kúria fent ismertetett határozata is rögzíti, hogy “a tulajdon többszörös átruházása a szerződések érvényességét nem érinti, ennek a polgári jogi jogkövetkezménye nem az érvénytelenség”. Tehát önmagában az a körülmény, hogy többszöri eladás esetén mindegyik adásvételi szerződés érvényesnek tekinthető, nem jelenti azt, hogy a végül teljesedésbe nem menő adásvételi szerződés meghiúsulásának ne lennének az eladóra nézve egyéb jogkövetkezményei.

Többszöri eladás esetén ugyanis az eladó több személy irányába is kötelezettséget vállal arra, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházza. A fentiek alapján mindegyik ilyen kötelezettségvállalás érvényesnek tekinthető, és ebből kifolyólag mindegyik kikényszeríthető. Azonban az eladó ezt a kötelezettségét értelemszerűen csak az egyik vevő irányába fogja tudni teljesíteni, a többi vevő irányába pedig szükségszerűen szerződésszegést követ el. Ebből kifolyólag a “hoppon maradt” vevők a szerződésszegésből eredő jogaikat érvényesíthetik az eladóval szemben. A szerződésszegésből eredő jogok és kötelezettségek tartalma elsősorban azon múlik, hogy eladói szerződésszegés esetére az adásvételi szerződés milyen jogkövetkezményeket helyezett kilátásba. Ilyen jogkövetkezmény lehet az, hogy az eladó a foglaló kétszeresét köteles visszafizetni, vagy kártérítést, esetleg kötbért köteles fizetni. A többszöri eladás tehát nem tűnik kifizetődő megoldásnak.

Végül az sem kizárt, hogy a többszöri eladás hátterében a tulajdonos kifejezetten rosszhiszemű és csalárd eljárása áll, amely további jogkövetkezményeket, adott esetben büntetőjogi felelősséget is maga után von. Jelen blogbejegyzésünkben azonban kifejezetten a polgári jogi jogkövetkezményeket vizsgáljuk, és nem térünk ki az esetleges csalárd eljárás további vonatkozásaira.

A gyakorlat

Gondolhatjuk, hogy a fenti okfejtés végső során nyilvánvaló, hiszen – a tulajdonos jóhiszeműségét feltételezve – kinek jutna eszébe ugyanazt az ingatlant többször is eladni. A Kúria által vizsgált jogeset pedig meglehetősen atipikus – már-már életszerűtlen – hiszen ha egy vevőnek csak évekkel a szerződéskötés és a birtokba lépése után jut eszébe bejegyeztetni a tulajdonjogát, mondhatjuk, hogy az legyen az ő baja. Az átlagos vevő, aki az ingatlan-nyilvántartási törvény által előírt ügyvédkényszer miatt minden esetben jogi képviselőre támaszkodik, ilyen hibát jellemzően nem követ el, mivel a szerződést az első adandó alkalommal benyújtja a földhivatalhoz.

Ennek ellenére a gyakorlatban sokszor találkozunk olyan esettel, amikor a körülmények folytán úgy alakul, hogy az eladó az ingatlant több vevő részére is eladja.

Az egyik ilyen esetkör az elővásárlási joggal terhelt ingatlanok esete. Ugyanis időről időre előfordul, hogy a felek abból indulnak ki, hogy az elővásárlásra jogosult e jogát majd “úgyse gyakorolja”. Ezért a felek az elővásárlásra jogosult értesítését is gyakran csupán formális – szinte felesleges – lépésnek tekintik, amit bőven ráér megtenni azt követően, hogy az adásvételi szerződést megkötötték. Azt ugyanis a  Kúria is jogszerű megoldásnak tekinti, hogy a felek oly módon értesítsék az elővásárlásra jogosultat a tervezett eladásról, hogy a már megkötött adásvételi szerződést küldik meg a részére [ld. 2/2009 (VI.24.) PK vélemény]. (Természetesen ez a megoldás csak akkor jogszerű, ha a felek a szerződésben arról is rendelkeznek, hogy az adásvételt csak akkor teljesítik, ha az elővásárlásra jogosult nem él az elővásárlási jogával.)

Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a vevő az elővásárlásra jogosult értesítése előtt be is nyújtja az adásvételi szerződést és a tulajdonjog bejegyzési kérelmet a földhivatalba, tehát a tulajdoni lapon széljegyre kerül. Egy ilyen helyzetben a feleket esetenként hidegzuhanyként éri, ha az elővásárlásra jogosult végül úgy nyilatkozik, hogy gyakorolja az elővásárlási jogát. Hacsak nem termőföldről van szó, az eladó ebben az esetben kénytelen az elővásárlásra jogosulttal is földhivatali bejegyzésre alkalmas okiratba foglaltan új adásvételi szerződést kötni, és azt a földhivatalhoz benyújtani. És máris jogszerűen előállt az a fent említett, és – első ránézésre irreálisnak tűnő – helyzet, hogy ugyanaz a tulajdonos két vevőnek is eladta ugyanazt az ingatlant.

Nem túlzás azt állítani, hogy a fent leírt helyzet a bíróság elé kerülő jogviták melegágya. Az elővásárlási joggal kapcsolatos jogesetek meglehetősen nagy száma legalább is erre enged következtetni. Ez annak ellenére is így van, hogy a fent említett, elővásárlási joggal kapcsolatos esetekben általában arra számíthatunk, hogy az első vevő kérelmét a földhivatal valamilyen okból elutasítja (pl. mert nem tudja igazolni, hogy az elővásárlásra jogosult nem kíván élni az elővásárlási jogával, vagy mert egyszerűen nem áll rendelkezésre az első vevő nevére szóló bejegyzési engedély), és a végén az elővásárlásra jogosult szerez tulajdont. Azonban a felek között létrejövő szerződések konkrét tartalmától függően a fenti helyzetben számos vitás kérdés felmerülhet. Például ha az első vevő jogorvoslati kérelmet nyújt be a földhivatalhoz az elővásárlásra jogosult tulajdonjogát bejegyző földhivatali határozattal szemben, és ezzel egyidejűleg pert indít az eredeti tulajdonossal szemben a közte és az első vevő között létrejött adásvételi szerződés hatályosságának megállapítása iránt.

Az ingatlanok többszöri eladásának másik lehetséges esetkörével az ingatlanközvetítői gyakorlatban találkozhatunk. A vevő ugyanis gyakran nem közvetlenül az eladónál, hanem az ingatlanközvetítőnél tesz írásba foglalt vételi ajánlatot, és ilyenkor az ingatlanközvetítő részére jellemzően át is ad valamekkora pénzösszeget ún. ajánlati biztosítékként vagy bánatpénzként. Ha az eladó el kívánja fogadni az ajánlatot, azt jellemzően ő maga is aláírja. A vételi ajánlat ilyen esetben az ajánlati biztosíték, illetve bánatpénz jogi sorsát is rendezi, ezért is van jelentősége annak, hogy az elfogadott vételi ajánlatot lehetőleg mindkét fél aláírja. Ezt követően általában a felek által megbízott ügyvéd előkészíti a földhivatali bejegyzésre alkalmas okiratba foglalt adásvételi szerződést, és a szerződéskötés akkor válik teljessé, amikor a felek az ügyvéd által előkészített szerződést is aláírják.

Annak azonban nincs akadálya, hogy a vételi ajánlat eladó általi elfogadása és a szerződéskötés közötti bizonytalan időszakban (amely akár 1-2 hétig is tarthat) valaki más kedvezőbb  ajánlatot tegyen az ingatlanra vonatkozóan (az első vevőt közvetítő ingatlanügynök az ajánlat elfogadása után elvileg újabb ajánlatot nem közvetíthet, de ha az ingatlant több ingatlanközvetítő, vagy adott esetben maga a tulajdonos is hirdette, nem kizárt, hogy idő közben befut egy újabb ajánlat). Ha az eladó a második vételi ajánlatot is elfogadja, akkor felmerül a kérdés, hogy az eladó által elfogadott vételi ajánlatot (amelyből most már ugye kettő is van) jogilag miként lehet értékelni. Előszerződés? Végleges adásvételi szerződés? Vagy csupán az ajánlati biztosítékra vonatkozó megállapodásról van szó? Az előszerződés és a szerződés lehetősége azért merül fel, mert a Ptk. 6:215. § ingatlan adásvételi szerződés érvényességéhez pusztán azt írja elő, hogy a szerződést írásba kell foglalni. Az ingatlan-nyilvántartási törvény által előírt egyéb formai kellékek (ügyvédi ellenjegyzés stb.) nem az érvényességhez, hanem a földhivatali bejegyzéshez szükségesek. Ezért ha a felek egy egyszerű papíron saját maguk rögzítik az adásvétel valamennyi lényeges feltételét (pl. az eladó által is aláírt vételi ajánlatban), elvileg létrejöhet bírói úton kikényszeríthető adásvételi szerződés.

A fentiek alapján több vételi ajánlat elfogadásával szintén előállhat egy olyan helyzet, hogy az eladó többször is eladja ugyanazt az ingatlant különböző személyeknek. Általánosítani azonban természetesen nem lehet, ezért egy vitás helyzetben az elfogadott vételi ajánlatok tartalmának gondos mérlegelése szükséges annak megállapításához, hogy pontosan milyen megállapodások jöttek létre az eladó és az ajánlattevők között.

Konklúzió

A fentiek alapján látható, hogy az ingatlanok többszöri eladása nem pusztán elméleti eshetőség, hanem nagyon is gyakorlati probléma. Ezért a Kúria fent ismertetett határozatának üzenete mellett – amely szerint az a vevő lesz a tulajdonos, akit a földhivatal bejegyez – célszerű azt is szem előtt tartanunk, hogy ha ingatlanunkat akarva vagy akaratlanul több személy részére eladjuk, valamilyen módon mindegyik vevőnk irányába felelősséggel tartozunk.

dr. Faragó János

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Faragó János (e-mail: janos.farago@pwc.com) és dr. Horváth Dóra (email: dora.horvath@pwc.com) ügyvédekhez.

Megosztás