Az Alkotmánybíróság vizsgálta az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény („Art.”) 196-197. §-ai alaptörvény-ellenességét. A 3040/2021. (II. 19.) AB határozat fókuszában az állt, hogy alaptörvényes-e az, hogy az Art. eltérően határozza meg a késedelmi kamat mértékét attól függően, hogy a késedelem belső jogi vagy uniós jogi jogszabálysértésből ered.
Az alkotmányjogi panasz indítványozója szerint diszkriminatívak az Art. vonatkozó rendelkezései ugyanis hátrányosabb helyzetbe hozza azok az adóalanyokat, akiknek az áfa visszatérítési igénye az alapján keletkezett, hogy az adókötelezettséget előíró jogszabály „jogellenességét” valamely magasabb szintű bíróság (pl. az Európai Unió Bírósága, „EUB”) utólag megállapította, szemben azokkal, akiknek a visszatérítési igénye az adóhatóság jogellenes magatartásán alapul. Az adóalanyok a visszatérítendő adó után kamatra jogosultak, amelynek mértéke az első esetben a jegybanki alapkamat 2 százalékponttal növelt összege, a második esetében a kamat megegyezik a késedelmi pótlékkal, ami a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege.
Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy összehasonlítható csoportot képeznek-e ezek az adóalanyok. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az áfa visszatérítésére jogosult adóalanyok esetében az egyetlen összekötő ismérv az, hogy az adóalanyok adó visszatérítésre és a visszatérítés után kamatra jogosultak. A visszatérítés jogalapja viszont eltérő, a vonatkozó eljárási szabályok szempontjából erősebb ismérvek választják el őket egymástól, mint ami összeköti őket.
Az Alkotmánybíróság a határozat meghozatalakor figyelembe vette az EUB korábbi, két magyar ügyben hozott döntését is. A C‑654/13. sz. ügyben (Delphi ügy) az EUB kimondta, hogy az ilyen kamatok kifizetésére vonatkozó szabályoknak tiszteletben kell tartania az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét. Ezek a szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog megsértésén alapuló azon keresetekre alkalmazandó szabályoknál, amelyek az uniós jog megsértésén alapuló keresetekhez hasonló tárggyal és jogalappal rendelkeznek.
A C-13/18. számú ügyben (Sole-Mizo ügy) az EUB tovább ment a Delphi ügyben tett érvelésen és kimondta, hogy uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni e kamatok fizetésének feltételeit, különösen e kamatok mértékét és számításának módját („egyszerű” vagy „kamatos” kamat).
Habár az EUB megállapította, hogy a vizsgálat idején hatályos hazai szabályozás uniós jogi elveket sért, hozzátette, hogy a régi Art. 37. §‑ának (6) bekezdésében előírt késedelmi kamat, úgy tűnik, valamely fizetendő összeg kiutalása iránt az adóalany által benyújtott kérelem időpontját követő időszakra alkalmazandó. Míg a régi Art. 124/C. és 124/D. §‑a szerinti kamatot (hatályos Art. 196-197. §), úgy tűnik, különösen az ilyen kérelmet megelőző időszakra kell alkalmazni. Az EUB úgy ítélte meg, hogy a vizsgált kamatoknak nincs hasonló tárgya és jogalapja.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az EUB idézett feltételezése megalapozott, a megjelölt adóvisszatérítésre jogosult adóalanyok eltérő helyzete alkotmányosan igazolható. A megkülönböztetés az adóvisszatérítés jogalapjának olyan eltérő jellegéből adódik, amely alapján az adóalanyok helyzete nem összehasonlítható, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
dr. Szabó Noémi ügyvéd (e-mail: noemi.s.szabo@pwc.com)
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) ügyvédekhez