A határozathozatali határidő túllépése önmagában még nem zárja ki a szankció kiszabásának lehetőségét, ehhez további körülmények bizonyítása szükséges.
Az Alkotmánybíróság („AB”) 5/2017. (III. 10.) határozatában egyértelműen rögzítette: amennyiben a hatóság túllépi a joghátrányt alkalmazó határozat meghozatalára előírt törvényi határidőt, úgy a szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik. A frissebb gyakorlatában azonban jelentősen finomított az itt előírt alkotmányos követelményen. Összefoglalónkban ismertetjük a kérdéskörben kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot.
Bár az 5/2017. (III. 10.) AB határozat tárgyát egy csatornabírságot kiszabó határozattal kapcsolatos alkotmányjogi panasz képezte, az AB döntésében valamennyi anyagi jogi szankció alkalmazására vonatkozólag állapított meg szempontokat.
Kimondta, hogy az Alaptörvényben foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogból az következik, hogy a hatóságok számára meghatározott határozathozatali határidő elmulasztásának hátrányát a hatóságok, ne pedig az ügyfelek viseljék. Ebből kifolyólag a határozathozatali határidő túllépésével a hatóságnak a szankció, pl. adóbírság alkalmazásához fűződő joga az AB – korábbi – álláspontja szerint elenyészik. Ezt a korábbi AB álláspontot a Kúria is több adózással, adóhatósági eljárásokkal kapcsolatos ítéletében is alkalmazta.
A fenti döntésben kifejtett állásponthoz képest a 17/2019. (V. 30.) határozatában az AB rögzítette, hogy a törvényi határidő nem azonosítható mechanikusan az alapjog szerinti észszerű határidővel (időtartammal). Tehát a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog ebből kifolyólag nem zárja ki azt, hogy a hatóság az ügyintézési határidőt követően hozzon határozatot akár az elévülési idő leteltéig.
Az AB álláspontja szerint az, hogy a kérelmezőnek ezen alapjogát megsértették-e, nem önmagában azon múlik, hogy hány nap telt el az ügyintézési határidőt követően a határozat meghozataláig. Az a lényeges kérdés, hogy „mekkora a határozathozatali határidő elmulasztásával okozott járulékos adózói jogsérelem mértéke” [Indokolás, 106. pont]. A jogsérelem mértéke ügyről ügyre azonosítandó be. Mindazonáltal megállapítható, hogy „minél hosszabb idő telik el a határidőt követően, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy jelentősnek értékelendő jogsérelem áll elő az adózó oldalán.” [Indokolás, 106. pont]
A 25/2020. (XII. 2.) AB határozatban a fentiek további pontosítására került sor. Az AB egyértelművé tette, hogy az 5/2017. (III. 10.) határozatban leírtak nem irányadóak az adóügyekre vonatkozó határidőkre, tekintettel azok sajátosságaira, speciális jellegére.
Hogyan állapítható meg az tehát az AB új gyakorlata alapján, hogy mikor köteles az adóhatóság a határidő túllépése miatt mérsékelni vagy elengedni az adóbírság mértékét? Pontosabban: hogy az adóhatóság határozathozatala észszerűtlenül hosszú időt követően történt-e?
Az AB 25/2020. (XII. 2.) határozata szerint ehhez „az adott hatósági eljárás Alaptörvényre visszavezethető sajátosságainak, az elmulasztott határidő jogi természetének és egyéb jellemzőinek, valamint a kiszabott közigazgatási szankció karakterének elemzésére van szükség. Az ezek vizsgálatából származó megállapításokat az egyedi ügy konkrét körülményeire kell vetíteni a teszt utolsó mozzanataként” [Indokolás 37. pont].
Az AB hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is, amely szerint minden ügyben külön, az adott eset körülményeire tekintettel (Frydlender v. Franciaország-ügy) és a teljes eljárás figyelembevételével (König v Németország-ügy) kell megállapítani, hogy az eljárás hossza észszerű volt-e. Kritériumként figyelembe kell venni emellett az ügy bonyolultságát, a kérelmező és az érintett hatóságok magatartását, és hogy mi volt a kérelmező számára az eljárás tétje (Comingersoll S.A. v. Portugália-ügy). Lényeges továbbá, hogy csak az államnak tulajdonítható késedelmek indokolhatják az észszerű idő követelménye megsértésének megállapítását (Papageorgiou v. Görögország-ügy).
Mindazonáltal úgy találta, hogy a határozathozatali határidő néhány nappal való túllépése önmagában még nem zárja ki az adóbírság kiszabásának lehetőségét.
Az AB döntések, különösen a legutóbbi 25/2020. (XII. 2.) AB határozat, kifejezetten érintenek adóhatósági eljárásokat, ezen belül is áfa ügyeket. Ennek ellenére, és ez alapvetően a legutóbbi AB döntésre vonatkozik, a döntések levezetése nem foglalkozik a vonatkozó Európai Uniós joganyaggal. Így különösen az áfa harmonizációt szolgáló HÉA Irányelvvel, illetve az abból fakadó alapelvekkel, illetve az Európai Bíróság („EUB”) gyakorlatával. Holott ez alapján – összefoglaló jelleggel – az adózóknak nem jelenthet sokáig bizonytalanságot az áfafizetési kötelezettségük rendezése, és így az ennek megállapítására irányuló adóhatósági eljárások sem.
Éppen ezért megvizsgáltunk néhány döntést az EUB gyakorlatából is. Kiemelendő, hogy az EUB gyakorlata is az adósemlegesség elvének, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog „elsőbbrendűségét” fogalmazza meg. Például a C-500/10. sz. Belvedere Construzioni-ügyben hozott döntésben megfogalmazásra került, hogy „nem kerülhet szembe az uniós saját források hatékony beszedésére irányuló kötelezettség az ésszerű eljárási idő elvének tiszteletben tartásával” [23. pont].
Ugyanakkor az EuB főleg az olyan jogsértéseket vizsgált, melyek sok éven át elhúzódó eljárásokban nyilvánulnak meg, és az eljárás teljes egészének alapjogsértő jellegét eredményezik.
Egyetlen határidő (adott esetben például a határozathozatalra előírt idő) megsértésével kapcsolatban nem folytatott le részletes vizsgálatot az EUB. Fontos még hangsúlyozni, hogy a héasemlegesség elvével kapcsolatban szintén még több nyitott kérdés is van. Így például, hogy egy megismételt adóhatósági eljárás (pl., ahol az eljáró bíróság a tényállás feltáratlansága miatt rendelt el új eljárást) esetében milyen késedelmek vezethetnek az eljárási határidők sérelmére.
Fontos még ebben a körben az is, hogy az adóbírság kiszabásához való jog elenyészésen kívül nincs olyan objektív következmény a magyar jogrendszerben, amely az eljáró adóhatóságokra vonatkozik, és amely adott esetben elévülési időn belül is lehetővé teszi az adóhatósági eljárások lezárását. Az EUB gyakorlatától azonban nem idegen egy ilyen értelmezés, ugyanis éppen a Belvedere Construzioni-ügyben fogalmazta meg, hogy egy tíz éve benyújtott kereset kapcsán (többször) újra induló adóhatósági eljárást automatikusan le kell zárni.
A hatósági határidők kezelésével és értelmezésével kapcsolatos részletkérdések tehát álláspontunk szerint továbbra sincsenek lezárva, és egy-egy ügy speciális jellege minden esetben újabb értelmezést eredményezhet, akár a nemzeti bíróságok vagy akár az EUB előtt is.
Lebocz Noémi (noemi.lebocz@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (gergo.szimler@pwc.com)
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) ügyvédekhez.