Az Európai Unió Bírósága („EuB” vagy „Bíróság”) több döntésében is foglalkozott azzal a helyzettel, amikor egy tagállami bíróság (vagy hatóság) olyan, már kötőerővel rendelkező döntését kellene követni a nemzeti jogban, ami összeegyeztethetetlen az uniós szabályokkal.  Cikkünkben arra keressük a választ, hogy áttörhető-e a jogerő elve a nemzeti jog és az uniós szabályok összhangjának helyreállítása érdekében, vagy a jogbiztonság elve kerekedik-e felül a tényleges érvényesülés elvén

Az EuB több esetben is rögzítette, hogy a res iudicata elve mind az európai uniós, mind a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, továbbá az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos az, hogy ne lehessen vita tárgyává tenni a végleges döntéssel „rögzített” jogviszonyokat (ld. pl. C-676/17. Oana Madalina Calin-ügy).

Bizonyos esetekben azonban – különösen, ha a szóban forgó döntés az uniós joggal ellentétes – szükséges lehet az alapul fekvő jogviszonyoknak az ismételt vizsgálata, ilyen módon a jogerő elvének áttörése.

A Bíróság más-más megközelítést alkalmaz annak megítélésére, hogy ez lehetséges-e, attól függően, hogy a kötőerővel rendelkező döntés hatóságtól származik, avagy bíróságtól.

Általánosságban elmondható, hogy a Bíróság szigorúbb mércét alkalmaz a jogerős bírósági döntéseknél. A jogerő elvét ezeknél hangsúlyosabban védelmezi, és kivételes, amikor előírja az uniós joggal összeegyeztethetetlen döntések félretételét. Főszabályként ugyanis abból indul ki, hogy az uniós jog nem követeli meg a tagállami bíróságoktól, hogy eltérjenek azoknak a belső eljárási szabályoknak az alkalmazásától, melyek a bírósági határozatok jogerőre emelésével kapcsolatosak. Ez még akkor is így van, ha az eltérés eredményeképpen lehetővé válna az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslása (ld. C-234/04. Kapferer-ügy).

Az EuB a hasonló ügyekben egy standard formulát alkalmaz, amely a tagállamok eljárási autonómiájának tiszteletén alapul, ezt összekapcsolva a közösségi jog elsőbbségének elvével. Az első abban áll, hogy elismeri: a tagállamokon múlik, hogy a jogerő elvének megvalósítására milyen részletszabályokat alkotnak. Ezek a szabályok azonban az uniós jogokra nézve nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok, emellett pedig nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Ha viszont a jogerőre vonatkozó nemzeti szabályok lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerős határozatot annak érdekében, hogy a nemzeti jog és az uniós jog összhangja helyreállításra kerüljön, ennek a lehetőségnek kell érvényesülnie. Ennek megítélését a legtöbb esetben az előzetes döntéshozatali kérdést feltevő tagállami bíróságra bízza.

Az EuB például az uniós joggal ellentétes jogerős nemzeti döntés félretételét javasolta a tagállami bíróságnak a C-424/19. UR ügyvédi iroda-ügyben. Az említett döntés egy – a tárgybelitől eltérő – adóévre vonatkozóan tartalmazott megállapításokat, mely megállapítások az uniós joggal összeegyeztethetetlenek voltak. Az EuB kimondta: ha az előzetes döntéshozatali kérdést előterjesztő bíróságnak lehetősége lenne rá, mellőznie kellene az említett ítéletben megfogalmazott jogértelmezés alkalmazását. Ellenkező esetben, ha e bíróság azt állapítaná meg, hogy a jogerő elve megakadályozná a döntés megkérdőjelezésében, ez nem akadályozhatja meg a bíróságot abban, hogy más adóévre vonatkozóan megkérdőjelezze a döntésben rögzített megállapításokat.

Hasonló következtetésre jutott a Bíróság a C-2/08. Amministrazione dell’Economia e delle Finanze-ügyben. Az ügy tárgyát a jogerő elvének olyan értelmezése képezte, mely szerint az adójogi jogvitákban a más ügyben hozott és uniós joggal ellentétes jogerős határozat akkor is kötelező érvénnyel bír, ha azt más adóidőszakkal kapcsolatban hozták. A Bíróság szerint az ilyen értelmezés azzal a következménnyel jár, hogy a szabályok helytelen alkalmazása megismétlődne minden újabb adóévben anélkül, hogy lehetséges lenne a téves értelmezés kiigazítása; a HÉA-szabályok hatékony alkalmazásának ilyen akadályozása pedig nem igazolható a jogbiztonság elvével.

Általában elmondható, hogy a Bíróság szigorúbb hozzáállást tanúsít az állam felelősségének megállapításával kapcsolatos ügyekben (ld. C-224/01. Köbler-ügy). Ezekben rögzítette, hogy ha az ítéletet meghozó bíróság ún. végső fokon ítélkező bíróság – ti. legfelsőbb bíróság – akkor biztosítani kell az állami felelősség megállapításának lehetőségét, és ezáltal jogaik megfelelő védelmét. A Bíróság álláspontja szerint indokolt, súlyos esetekben a jogerő elve nem zárja ki az ilyen végső fokon ítélkező bíróság határozataiért fennálló állami felelősséget.

dr. Lebocz Noémi ügyvédjelölt (e-mail: noemi.lebocsz@pwc.com)

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) ügyvédekhez.