A koronavírus hatásainak enyhítését célzó települési adókivetési tilalom 2023. január 1-től történő feloldásának következményeként szeptemberig 34 további település vezetett be települési adót.

Egyes esetekben nem csak adómérték emelésére került sor az önkormányzatok által, hanem a helyi építési szabályzatok módosításának eredményeképpen egyes telkek övezeti besorolása is megváltozott, sokszor magasabb adófizetési kötelezettséggel sújtva az ingatlan tulajdonosát.

A helyi önkormányzatok adókivetési gyakorlatát a Kúria több ízben vizsgálta, ítélkezése eredményeként számos követelmény kristályosodott ki, mint a közteherviselés arányossága, az érintett ingatlanok sajátosságainak figyelembevétele, a diszkrimináció tilalma. Azonban felhívjuk a figyelmet, hogy az adófizetési kötelezettség súlyosítása nem csak közvetlenül, az adómérték rendeletben történő emelésével, hanem közvetett módon, adott esetben a helyi építési szabályok módosításával is megvalósítható.

Egy konkrét esetben a települési önkormányzat a helyi építési szabályzat módosításával egy telek övezeti besorolását változtatta meg, amellyel egyúttal megemelte az ingatlan tulajdonosának telekadó-fizetési kötelezettségét a korábbi évekhez képest többszörösére. Az övezeti besorolás megváltozásával pedig nem kizárólag az alkalmazandó adómérték növekedett, hanem az ingatlan beépíthetőségének mértéke is csökkent. Ezzel a módosítással az önkormányzat tehát nem csak az adóterhet súlyosította, de egyidejűleg az ingatlan hasznosíthatóságát is korlátozta anélkül, hogy a helyi jogalkotó ezt a szabályozást bármely objektív indokkal alátámasztotta volna. Felhívjuk a figyelmet, hogy önmagában az önkormányzat gazdasági érdekeit szolgáló adókivetés nem elegendő indok a Kúria gyakorlatában. A helyi jogalkotónak ugyanis saját gazdálkodási követelményeinek érvényre juttatása során is tekintettel kell lennie az adóalanyok teherbíró képességére és az adótárgyak sajátosságaiban rejlő különbségekre.

A helyi önkormányzatok adókivetési gyakorlata, mellyel egységes adómérték alá kerül több ingatlan, első olvasatra nem tűnik jogszabálysértőnek, azonban az eltérő tulajdonságokkal, hasznosíthatósági lehetőségekkel rendelkező telkek azonos adómértékkel történő sújtása megvalósíthatja az adótárgyak közötti diszkrimináció tilalmát, mivel különböző ingatlanokat egységesként kezel, nem differenciál kellően különböző adómértékek bevezetésén keresztül.

Jól tükrözi ezt, hogy a tárgy szerinti esetben az önkormányzati szabályozás több, mint húsz övezeti besorolásra csupán három különböző telekadó mértéket alkalmaz.

A Kúria ítélkezési gyakorlatában irányadó szempont, mely szerint az „önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó ingatlanok, építmények rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is” ebben az esetben nem valósul meg.

A bemutatott követelményekkel ellentétes helyi adóztatási gyakorlat az illetékes kormányhivatal, illetve bíróság előtt megtámadható, mivel nélkülözi az adókivetés során mérlegelendő kötelező szempontokat, egyetlen célja az önkormányzati adóbevételek növelése. A megtámadásra pedig akár visszamenőlegesen is van lehetőség, ennek egyetlen korlátja az elévülési idő, amely adójogszabályok esetében 5+1 éves időtartamban számítandó.

Barta Bettina ügyvédjelölt (bettina.b.barta@pwc.com)

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com), dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) és dr. Balog Balázs (e-mail: balazs.balog@pwc.com) ügyvédekhez, vagy Gerhát Mihály (e-mail: mihaly.gerhat@pwc.com) adótanácsadóhoz.