Egyértelmű, hogy az AI technológiára épülő szolgáltatások piaca felfelé ível. A szektorhoz tartozó piaci volumen, amely 2023-ban 9,3 milliárd dollár volt, a Markets & Markets becslése szerint 2028-ra az 55 milliárd dollárt is elérheti.[1]

A ChatGPT és a hozzá hasonló mesterséges intelligencia-alapú szoftveres alkalmazások a science fiction filmekből eljutottak társadalmunk mindennapjaiba. A kezdetben főleg a reáltudományok területén megmutatkozó fejlődést elősegítő technológiák ma már az üzleti életben is jelen vannak: kutatnak, írnak, analizálnak, ezzel hatékonyabbá téve például a jogi, üzleti és adótanácsadási szolgáltatásnyújtást. Ennek a felhasználási módnak kiváló példája a Réti Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda által is a mindennapi munkában hatékonyan használt Harvey nevű, kifejezetten a jogi munkát támogató mesterséges intelligencia.

Az AI alkalmazásának egyik kulcskérdése, hogy az milyen adatokból „tanul”. A felhasznált adatok kapcsán a relevancia mellett etikai, illetve egyes ágazati, pl. adatvédelmi jogi szempontok is hangsúlyosan felmerülnek.

Az adatok alapvető jelentősége nem meglepő, Clive Humby matematikus elhíresült kijelentése nyomán tudjuk: az adat az új olaj. Vagy mégsem? Az olajjal ellentétben az adat nem véges erőforrás, különböző kontextusokban újra és újra felhasználható. Az adatok azok eredeti céljától eltérő újrafelhasználásának jelentőségét a jogalkotó is felismerte, nem csupán az Európai Unióban, de hazánkban is.

A közfeladatot ellátó szervek (azaz kormányzati szervek, állami fenntartású intézmények, önkormányzatok, etc.) évtizedes működése során hatalmas adattömeg képződött és képződik minden pillanatban. Ez az adattömeg óriási lehetőségeket rejt magában, amelynek a kiaknázását célozza az új, a nemzeti adatvagyon hasznosításának rendszeréről és az egyes szolgáltatásokról szóló 2023. évi CI. törvény, amelyre az egyszerűség érdekében „új Natv.” kifejezéssel fogunk innentől hivatkozni. A törvény az említett közfeladatot ellátó szervek által kezelt közadatok, dokumentumok, kulturális közadatok, illetve személyes és védett adatok összességét a „nemzeti adatvagyon” fogalmába tömöríti, és maga a jogszabály is ezen adatok további felhasználását elősegítő szolgáltatásokat nevesíti és szabályozza. Röviden tehát, az új Natv. azt a kérdéskört kívánja szabályozni, hogy a nemzeti adatvagyont ki és miként hasznosíthatja az eredeti felhasználási körön túli célokra.

Az új törvény egy már létező regulatív struktúrát vált fel: a nemzeti adatvagyonról szóló (régi) 2021. évi XCI. törvény és a közadatok újrahasznosításáról szóló 2012. évi LXIII. törvény alkották eddig a terület fő szabályozási pilléreit. A két korábbi jogszabály az új törvény hatályba lépésével, azaz április 1-el hatályát veszti.

Tavasszal tehát új szabályozási rezsim jön: az új törvény a nemzeti adatvagyonba tartozó adatok felhasználásának dinamizálását célozza.

Hangsúlyozni kell, hogy a szabályozás nem csupán a közfeladatot ellátó szerveket, hanem a piac szereplőit– az AI-technológiát hasznosító cégeket ideértve – is közvetlenül érinteni fogja.

De hogyan?

Az AI-technológia a negyedik ipari forradalom egyik legkiemelkedőbb vívmánya, de a mesterséges értelem nem tud hatékony lenni megfelelően kezelt, tárolt, rendszerezett, és számára hozzáférhető adatok nélkül – a GIGO-elv – ami jelen esetben nagyjából annyit jelent, hogy ha rossz minőségű adat van a bemeneti oldalon, akkor a kimenetin is az lesz – itt hatványozottan érvényesül. Ha viszont egy állami szerv a nemzeti adatvagyonhoz és az ahhoz kapcsolódó adathalmazokhoz hozzáfér, és abból adatelemzést követően a piaci szereplő rendelkezésére tudja bocsátani az általa igényelt adatokat, az igénylő azt már a kívánt formában és elrendezésben tudja alkalmazni, illetve – a jogszabályi előírások betartása mellett – az AI rendszerébe betáplálni.

Az imént leírt elképzelés április elsejétől valóság lesz. Az új Natv. az adathasznosítás-támogatási szolgáltatások között említi a piaci tájékoztatási szolgáltatást, amelynek keretében a törvényi rendelkezések hatályba lépését követően a megújult hatáskörű Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) a felvázoltak szerinti szolgáltatást fogja nyújtani bármilyen természetes vagy jogi személynek a vonatkozó megállapodás alapján. A szolgáltatás a jelentőségének megfelelő korlátokkal lett ellátva: a törvény az igény teljesítését miniszteri jóváhagyáshoz köti (azzal, hogy a miniszter előzetes álláspontokat is kialakíthat és közzétehet egyértelműen azonosítható és körülírható igénytípusok teljesítésére vonatkozóan, ami kiváltja az adott típusba tartozó igények egyedi elbírálását). A legfontosabb korlát azonban a piaci tájékoztatási szolgáltatás során elemezhető és rendelkezésre bocsátható adatok körére vonatkozik, ugyanis azt kormányrendelet fogja meghatározni, és valószínűleg nem terjed majd ki a nemzeti adatvagyon egészére.

Ennek következtében érthető, hogy jelentős várakozások övezik a törvény végrehajtási rendeleteinek közzétételét az AI-technológiát kiterjedten alkalmazó piaci szereplők részéről.

Jó példa erre az EESZT-rendszer: egyelőre nem tudni, hogy az abban felhalmozódott adatok bevonásra kerülnek-e majd a piaci szolgáltatás során a NAVÜ által rendelkezésre bocsátható adatok körébe. Ezek az adatok számottevő értéket képviselnek nem csupán az egészségügyi szolgáltatók, hanem a piaci szereplők számára is, így kérdés az is, hogy amennyiben bevonhatók az EESZT-ben tárolt adatok a piaci tájékoztatási szolgáltatásba, az az adathalmaz mely részeire vonatkozik majd, illetve, hogy az adatok milyen feltételekkel (ideértve a díjazást is) kerülhetnek majd jogszerűen felhasználásra. És ha felhasználásra gondolunk, a lehetőségek – az adat, mint erőforrás jellegéből adódóan – szinte végtelenek. A piaci tájékoztatási szolgáltatás során rendelkezésre bocsátott adatokat az egészségügyi és gyógyszeripari szektor szereplői számtalan célra – például kórtörténetek elemzésére, kiaknázatlan piacok azonosítására, egészségbiztosítók üzleti gyakorlatának finomhangolására, kockázatelemzésre, etc. – felhasználhatnák.

Természetesen a felhasználás során figyelembe kell majd venni a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokat, valamint az AI-ra vonatkozó – jelenleg készülő és a jogalkotási folyamat finisében járó – szabályozást is, amely az EU-ban a Mesterséges Intelligencia Rendelet formájában ölt majd rövidesen testet.

A leírt várakozások azonban csak a pillanatnyi valóság felismerésével és elfogadásával párhuzamosan értelmezhetők a megfelelő kontextusban. Az AI-technológia rendkívül hatékony eszköz a probléma megjelenése és megoldása közötti folyamat lerövidítésére, de önmaga nem képes annak koordinálására. Nincs szellem a gépben: az emberi kontrollt és azt a hozzáadott értéket, amit egy valódi szakember tud nyújtani, a mesterséges intelligencia egyelőre nem képes kiváltani, és nem képes arra sem, hogy az általa meghozott üzleti döntésekért és nyújtott tanácsadási szolgáltatásokért felelősséget vállaljon – itt még mi vagyunk előnyben.

Ficsor Gergely János, ügyvédjelölt

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Dékány Csilla (e-mail: csilla.dekany@pwc.com) irodai tag, ügyvédhez vagy dr. Csenterics András (e-mail: andras.csenterics@pwc.com) ügyvédhez