A 2023. évi CIX. törvény alapján a munka törvénykönyve és a munkavédelmi törvény 2024 szeptemberétől megszüntette az általános kötelezettséget, hogy a munkáltatók a munkavállalókat munkaköri alkalmassági vizsgálatra küldjék. A jogszabályban előírt munkakörökön kívül a munkaköri alkalmassági vizsgálat tehát opcionálissá vált. Maradt viszont azt a szabály, hogy mindkét esetben – tehát jogszabály előírása alapján vagy ha a munkáltató rendeli el – a munkáltatók kötelesek viselni a munkaköri alkalmassági vizsgálat költségeit. A munkavállalók számára tehát az alkalmassági vizsgálat továbbra is ingyenes lesz.
A közszféra egyes ágazataiban az illetékes minisztériumok ezen a nyáron, társadalmi egyeztetés céljából kihirdették az irányításuk alá tartozó szerveknél azon feladatköröket és munkaköröket, amelyek esetében a jövőben is kötelező lesz a munkaköri alkalmassági vizsgálat.
A versenyszféra területén ilyen szabályozás egyelőre nem született, ugyanakkor a munkaköri alkalmasság vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet továbbra is előírja, hogy a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni. Az NM rendelet szabályait még nem hozták összhangba a munkajogi és munkavédelmi szabályokkal, de mivel a szeptemberi változásokat törvény – tehát egy magasabb szintű szabályozás – tartalmazza, ezért a jogszabályok által nem nevesített esetekben szeptembertől megszűnt a munkára való alkalmasság kötelező orvosi vizsgálathoz kötése.
A törvénymódosítás indokolása szerint a szeptembertől hatályos szabály, a „munkáltatók és a munkavállalók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében” szünteti meg az általános munkaköri alkalmassági kötelezettséget. Azonban a gyakorlatban kiemelten fontos, hogy a munkáltatók jól értsék: a módosult munkavédelmi szabályok nem érintik a munkáltatók azon kötelezettségét, amely szerint a munkáltatónak kell a továbbiakban is az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeit biztosítani, és a munkafeltételek kialakításáért a munkáltató továbbra is objektíve felel. Tehát a módosult szabályok nem csökkentik a munkáltató munkavállaló és hatóságok felé fennálló felelősségét.
Munkaköri alkalmassági vizsgálat hiányában a munkáltató ugyanis úgy köt munkaszerződést és úgy alakítja ki a munkakörülményeket, hogy nincs feltétlenül annak az információnak a birtokában, ami alapján eldönthetné, a munkavállalóval valóban érvényes munkaszerződést köthet-e az adott pozícióra, azt a munkavállaló képes lesz-e ellátni, illetve nem tudja azt sem kockázatértékelni, hogy a munkavállaló képességeihez milyen egyedi munkavédelmi feltételeket kell biztosítani?
A gyakorlatban a foglalkozási megbetegedésből származó munkavállalói igények jelentik a legmagasabb kártérítési kockázatot. Ez a kockázat csökkenthető, vagy kiküszöbölhető, ha a munkavállaló foglalkoztatására egészségügyi alkalmatlansága miatt eleve nem kerülne sor, vagy ha olyan egyedi munkavégzési feltételeket biztosítana a munkáltató az érintett munkavállaló számára, amelyekkel a megbetegedés kockázata alacsony szinten tartható.
Számos bírósági döntés született arról, hogy a munkáltató nem hivatkozhat a munkabalesetből, foglalkozási megbetegedésből fakadó felelőssége alóli mentesülésre, és a munkavállaló elháríthatatlan magatartására sem, ha a rá irányadó munkavédelmi szabályokat nem tartja be. Márpedig az egyes munkakörökhöz tartozó munkafeltételek és személyi (egészségügyi) feltételek megléte továbbra is munkavédelmi és orvosi szakkérdés, és ez utóbbi esetben a munkáltató csak az üzemorvos alkalmassági véleményére támaszkodhat. Ennek hiányában viszont az esetleges károkért felelős az általános munkajogi szabályok szerint.
A szeptemberben hatályba lépett módosítás a munkáltatók foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás biztosítási kötelezettségét nem érintette, mivel a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás keretében ellátott feladatkör túlmutat a munkaköri alkalmassági vizsgálaton, tehát annál szélesebb körű üzemorvosi támogatást jelent.
Még egy lényeges körülményt érdemes a munkáltatóknak a tennivalók listájára tenni. A szeptembertől hatályos szabályok szerint az alkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatos személyes (különleges) adatok kezelésének jogalapja elsődlegesen már nem a jogi kötelezettség teljesítése lesz, még akkor sem, ha miniszteri rendeletek írják majd elő a kötelező alkalmassági vizsgálattal érintett munkaköröket. Ennek oka, hogy a 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) szerint a kötelező adatkezelés forrása csak törvény vagy önkormányzati rendelet lehet, ezért szigorúan értelmezve az egyéb jogforrások által meghatározott adatkezelések nem esnek a kötelező adatkezelés körébe, vagyis az adatkezelés jogalapja ezen esetekben a munkáltató jogos érdeke lesz/lehet. A munkáltatói tájékoztatókat ennek megfelelően módosítani kell a GDPR 6. és 9. cikke szerinti jogalapok helyes megjelölésével, továbbá az adatkezelés jogalapját igazoló érdekmérlegelési tesztet is el kell végezni.
dr. Szűcs László
dr. Zsédely Márta
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Szűcs László (e-mail: laszlo.szucs@pwc.com), dr. Zsédely Márta (e-mail: marta.zsedely@pwc.com) ügyvédekhez.