Az Európai Unió Bírósága („Bíróság” vagy „EUB”) 2018. március 21-én hozta nyilvánosságra a C‑533/16. sz. ügyben hozott ítéletét („Volkswagen ítélet”), amely az adólevonás és adóvisszaigénylés jogának keletkezésével és elévülésével kapcsolatban foglalt állást.

A tényállás szerint a Hella cégcsoportba tartozó társaságok („Hella társaságok”) szlovák teljesítési hellyel értékesítettek személygépkocsik alkatrészeinek gyártásához szükséges öntőformákat a Volkswagen AG német társaság részére. A számlákon a Hella társaságok nem számították fel a hozzáadottérték-adót (héa), mivel úgy tekintették, hogy nem termékértékesítésről, hanem héamentes „pénzügyi ellentételezésről” van szó.

2010‑ben azonban a Hella társaságok észlelték, hogy eljárásuk nem felelt meg a szlovák jognak. Ezért a Volkswagen által fizetendő héát feltüntető számlákat állítottak ki, és kiegészítő adóbevallásokat nyújtottak be a 2004 és 2010 közötti összes év vonatkozásában, a héát pedig megfizették az állami költségvetés számára.

2011-ben a Volkswagen a szóban forgó értékesítések tekintetében felszámított adó visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be az illetékes szlovák adóhatósághoz. Az adóhatóság a 2004 és 2006 közötti időszak tekintetében elutasította a Volkswagen kérelmét arra hivatkozással, hogy az adó visszatérítéséhez való jog a kérelem benyújtásának időpontjában már megszűnt, lévén, hogy e jog gyakorlására ötéves jogvesztő határidő állt rendelkezésre. Az ügy a szlovák legfelsőbb bírói fórumig eljutott, amely előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a Bírósághoz.

A Bíróság ítélete szerint az uniós joggal „ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között, amikor is az adóalany számára több évvel a szóban forgó termékértékesítést követően számlázták ki a hozzáadottérték‑adót (héa), illetve fizette meg azt az adóalany, a héa‑visszatérítéshez való jogot azon indokból tagadják meg, hogy az e jog gyakorlásának az említett szabályozásban előírt jogvesztő határideje számítása a termékértékesítés időpontjában kezdődött és a visszatérítés iránti kérelem benyújtását megelőzően járt le.”

A Bíróság kiemelte, hogy a Volkswagennek a Hella társaságok általi korrekciót megelőzően objektíve nem volt lehetősége a visszatérítéshez való jog gyakorlására, mivel korábban nem rendelkezett a számlákkal, és még arról sem volt tudomása, hogy héatartozása van. „Csak e korrekció után teljesültek a héalevonásra jogosító anyagi és alaki feltételek, tehát a Volkswagen csak ez után kérhette, hogy mentesítsék a fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól a héairányelvnek és az adósemlegesség elvének megfelelően.”

Az ítélet tehát azt rögzíti hogy még abban az esetben is, ha az eredeti számlakiállítás időpontja óta az elévülési idő eltelt, még akkor is gyakorolható a visszatérítési jog, ha annak feltételei csak később, akár az elévülési időt követően következtek be.

A Volkswagen ítélet jelentősége túlmutat az adólevonási és visszaigénylési jog kérdéskörén, hiszen a Bíróságnak az adóalanyok adóhatósággal szembeni védelmét biztosító megállapításai analógiával az ún. „behajthatatlan követelések” kapcsán is alkalmazhatók.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com), dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) ügyvédekhez vagy dr. Török Martin (e-mail: martin.torok@pwc.com) ügyvédjelölthöz.