Az adóeljárásban sem a bizonyítási teher, sem az aprólékos munka nem hárítható át az adózóra. Ha más állami szerv kompetenciájába tartozó témakörben tesz megállapítást az adóhatóság, akkor az ilyen hatósági határozat bizonyíték-
A luxemburgi székhelyű bíróság egy ún. előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet. Ennek keretében az EUB nem dönti el a jogvitát (ez a tagállami bíróság, a jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék feladata, ahol az adózó ÁFA-levonási jogát megtagadó adóhatósági határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat folyik), ugyanakkor döntése, amellyel az európai jogot értelmezi, kötelező. Nem csak az adott ügyben, hanem valamennyi más ügyben is.
1. Tilos az olyan feltételezések vagy vélelmek alkalmazása, amelyek az adóhatóságra vonatkozó bizonyítási terhet megfordítják az adózó hátrányára.
Az EUB megállapította, hogy ha az adóhatóság arra hivatkozik, hogy az adózó aktívan részt vett egy körbeszámlázásos adócsalásban, nem alapozza meg a határozatot pusztán az arra való hivatkozás, hogy „a szóban forgó ügylet körbeszámlázásos láncolat részét képezi” – és nem lehet azt megkövetelni, hogy az adózó bizonyítsa az ellenkezőjét. Szükség van arra is, hogy az adóhatóság az ilyen körhinta jellegű adócsalás (1) tényállási elemeit pontosan meghatározza, (2) azokat bizonyítsa és (3) azt is bizonyítsa, hogy az adózó aktívan vett részt az adócsalásban. Ez utóbbi esetben az adóhatóság csak „kiegészítő jelleggel vagy másodlagosan” hivatkozhat olyan bizonyítékokra, amelyek nem az aktív részvételt, hanem azt bizonyítják, hogy az adóalany tudta vagy kellő körültekintéssel tudhatta volna, hogy adócsalást megvalósító ügyletben vesz részt. Ha tehát az adóhatóság aktív részvételt állít, azt is neki kell bizonyítania, és nem az adózónak ennek az ellenkezőjét.
2. Nemcsak a bizonyítás terhe, hanem részletek feltárása sem hárítható át az adózóra.
Az EUB – megerősítve a korábbi, hasonló ítéletekből már leszűrhetőket – hangsúlyozta: az adóhatóság csak olyan esetekben követelhet meg fokozottabb körültekintést az adózótól, ha szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn. Nem lehet tehát általános elvárás az ilyen fokozott ellenőrzések lefolytatása, és különösen nem jogszerű az, ha az adóhatósági ellenőrzést követően – hatósági eszközökkel – összegyűjtött bizonyítékok alapján az adóhatóság kijelenti: ha az adózó ezt mind megtette volna, akkor tudhatta volna, hogy adócsalásról van szó. Ez két okból sem megengedhető: (1) ha az adóhatóság arra hivatkozik, hogy az adózó aktívan részt vett a csalásban, úgy a hatóságnak ezt, nem pedig azt kell bizonyítania, hogy mit tudhatott volna az adózó; (2) nem várható el az adózótól, „hogy olyan összetett és alapos ellenőrzéseket végezzen, mint amelyeket az adóhatóság folytathat le”.
3. Élelmiszerlánc-biztonsági követelmények megsértése – csak akkor hivatkozható, ha az adóperben vitathatóak a megállapítások.
Az EUB e körben arra a – megengedőnek tűnő, ámde valójában rendkívül megszorító – álláspontra helyezkedett, hogy az élelmiszerlánc-biztonságra vonatkozó szabályok megsértésére az adóhatóság ugyan hivatkozhat akkor is , ha „az ilyen jogsértés megállapítására illetékes nemzeti közigazgatási szerv e tekintetben előzetesen nem hozott határozatot”. Viszont ha abban a perben, amelyben a felülvizsgálat megtörténik, a bíróságnak nincs felülvizsgálati jogköre az illetékes hatóság döntésének felülvizsgálatára. Tehát, ha az adópert lefolytató bíróság „nem jogosult arra, hogy az élelmiszerlánc‑biztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezésekből és uniós szabályokból eredő kötelezettségek megsértésének fennállását vizsgálja, … e bizonyíték nem fogadható el a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül, és azt következésképpen el kell utasítani”. A felülvizsgálatot lefolytató bíróság hatáskörének korlátozottsága ezt a hivatkozást is kirekeszti a tényállásból. Hiszen a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény értelmében az adóperben a bíróságnak csak és kizárólag az adott közigazgatási jogvitát (a jelen konkrét ügyben az adóhatóságnak az ÁFA visszatérítését megtagadó határozatát) van lehetősége (és kötelezettsége) elbírálni, így konkrét hatáskör hiányában az adóperben az élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos kérdések nem bírálhatóak el. Ezek elbírálására csak olyan közigazgatási perben van lehetőség, melynek tárgya az élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos jogszabályok megsértését vizsgáló és azt megállapító hatósági határozat bírósági felülvizsgálata. Következtetésül az adóhatóság által állított ilyen jellegű szabálysértések adóperben bizonyítékként nem hivatkozhatók.
4. Ha erre hivatkozik, a megbízott személy tudat tartalmát is bizonyítania kell az adóhatóságnak.
Az EUB eljárásának alapját képező ügyben, a tényállási elem, hogy ügyfelünk – az adózó – megbízási jogviszonyban állt egy másik társasággal, Azt azt képviselő természetes személy tudat tartalmát az adóhatóság nem bizonyította, csupán az első pontban jelzettek szerint feltételezte. Az EUB világossá tette, hogy amennyiben az adóhatóság arra hivatkozik, hogy az adózó az adócsalásban aktívan vett részt, és e részvétel egy másik entitás természetes személy képviselője útján történt, úgy az adóhatóságnak ennek a természetes személynek a cselekvőségét is pontosan bizonyítania kell. A bíróság döntése ismét megerősítette, hogy közigazgatási határozatot büntetőjogias eljárásban vélelemre, fikcióra, analóg esetekben beszerzett bizonyítékokra, tapasztalatokra nem lehet jogszerűen alapozni.
(C‑512/21. sz. ügy. Kihirdetve 2022. december 1.)
Ügyfelünket Dr. Réti László, Dr. Klenanc Miklós és Dr. Baksa Márk Péter ügyvédeink képviselik az eljárásban.