Mint azt már korábban megírtuk, az Európai Parlament márciusban megszavazta az új szerzői jogi irányelvet, mely rengeteg vitát váltott ki a közelmúltban. A cenzúrától való félelem mellett leginkább a hiperlinkelés „megadóztatása” állt a figyelem középpontjában és a viták kereszttüzében.

I. A sajtókiadványok védelmétől a „linkadóig”

Az irányelv alkotói felismerték azt az általánosan elterjedt gyakorlatot, miszerint az interneten megjelenő cikkeket, híreket más – haszonszerzési céllal működő – portálok rendre szó szerint átveszik anélkül, hogy arra egyébként a tartalom eredeti kiadójától engedélyt kértek volna. Az irányelv ennek a gyakorlatnak a megszüntetése mellett, az online sajtótermékek kiadóinak pénzügyi és egyéb ráfordításait kívánja honorálni azzal, hogy a kiadók számára új jogokat biztosít. Az irányelv így megteremti a lehetőségét annak, hogy a kiadók méltányos díjat kérjenek az internetes sajtókiadványok további felhasználásáért. Az irányelv bírálói ezt a díjat keresztelték linkadónak.

Az új szabály kizárólag az ún. sajtókiadványokra terjed ki, amelyek főként újságírói jellegű irodalmi művekből álló olyan gyűjtemények, amelyek elsődleges célja a nyilvánosság tájékoztatása hírekről vagy más témákról. A tudományos vagy akadémiai céllal kiadott időszaki kiadványok az irányelv értelmében nem sajtókiadványok. Nem minősülnek továbbá sajtókiadványnak azok a tartalmak (így például személyes blogok) sem, amelyeket nem gazdasági tevékenység körében tettek közzé vagy amelyek pusztán tényeket közölnek.

II. Megnyugtató pontosítások

Az irányelvjavaslat egyes korábbi változatai nem határozták meg, hogy ezek a jogok mely felhasználói kör általi felhasználás esetén illetik meg a kiadókat, pusztán „digitális felhasználást” említett a szöveg. A bevezetni kívánt kiadói jogok hatálya azonban a márciusban elfogadott végleges változatban már pontosításra és szűkítésre került.

Az új szövegből egyértelmű, hogy az irányelv az engedély nélküli átvételt kizárólag az üzletszerűen működő online portálok számára tiltja, hiszen az internetes tartalom eredeti előállítói számára a jelentős károkat ezen felhasználók okozzák.

A kiadói jogok azonban a sajtókiadványok egyéni felhasználók általi nem kereskedelmi célú felhasználását hangsúlyozottan nem érinti. Szintén nem vonatkozik a korlátozás a sajtókiadványok egyes szavainak vagy nagyon rövid részleteinek a felhasználására, még abban az esetben sem, ha az egyébként haszonszerzési céllal történik. (Ezek a rövid részletek az ún. „snippetek”, melyek terjedelmére vonatkozóan még nincsenek előírások.)

Az irányelv végleges szövege egyértelművé teszi továbbá, hogy a védelem nem terjed ki a hiperhivatkozásokra, azaz a linkekre sem.

III. Linkadó-e a linkadó?

A fentiekből pedig az következik, hogy a ,,linkadóként” elhíresült rendelkezéscsomag végül egyáltalán nem vonatkozik majd a hiperlinkekre. Az egyedi szövegezéssel kísért hiperhivatkozások tehát továbbra is szabadon megoszthatóak lesznek (például egy hivatkozás közösségi oldalon történő megosztását az irányelv sem tiltja).

A rendelkezés által érintettek valójában az üzletszerűen működő, online tartalomszolgáltatók, melyeknek az irányelv értelmében a mások által készített és közzétett tartalmak közlését megelőzően felhasználási engedélyt kell kérniük a kiadóktól.

IV. Az idő labirintusában

Az első és végleges szöveg közötti egyik legnagyobb változás a kiadók számára biztosított jogok megszűnésének idejét érintette: az eredetileg 20 éves védelem a jogalkotási eljárás során előbb 5 évre, majd a kihirdetett szövegben már 2 évre csökkent (melyet a sajtókiadvány kiadásának dátumát követő év január 1-jétől kell számítani). Ez azt jelenti, hogy a meghatározott idő elteltével szabadon terjeszthetők a kiadványok.

További érdekesség, hogy ugyan az irányelv átültetésére a tagállamoknak 24 hónap áll a rendelkezésükre, a kiadói jog már a 2019. június 6-án vagy azt követően megjelent sajtókiadványok vonatkozásában is alkalmazandó.

Dr. Sebők Róbert, ügyvédjelölt
TechRelated
a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal technológiai jogi blogja

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Dékány Csilla (e-mail: csilla.dekany@pwc.com) vagy dr. Csenterics András (e-mail: andras.csenterics@pwc.com) ügyvédekhez.