Korábbiakban már többször hivatkoztunk a munkáltató azon kötelezettségére, hogy köteles megteremteni és folyamatosan biztosítani munkavállalói számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges körülményeket. Az általános kötelezettség végrehajtásának legfontosabb szabályait munkavédelmi szabályzat, illetve egyéb belső szabályok konkretizálják.
A járványhelyzetben ez a kötelezettség jelentős mértékben kiegészült. A járványveszély csökkentése érdekében a munkáltató a munkaszervezeten belül számos olyan új intézkedést tehet, akár ad hoc jelleggel, amelyet a hivatkozott belső szabályzatok nem rendeznek, illetve amelyek korábban elő sem fordultak. Ide tartoznak többek között a munkaszervezeten belüli kontaktkutatások, egyes munkavállalók, vagy munkavállalói csoportok elkülönítése. A munkaszervezet védelme érdekében a munkáltató bármikor arra is kötelezheti munkavállalóit, hogy meghatározott időre, vagy az intézkedés visszavonásáig maradjanak otthon.
Amennyiben az otthoni tartózkodás tartama alatt a munkavállaló nem tud munkát végezni, úgy részére erre az időtartamra – a felek megállapodása alapján – szabadság biztosítható. Ha a munkavállalónak ilyen felhasználható szabadsága már nincsen, viszont működési okokból indokolt az elkülönítése, úgy erre az időszakra az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni és a munkavállaló számára alapbérét kell biztosítani.
A letöltött állásidőt a munkaidő beosztás szempontjából úgy kell kezelni, mintha ezt az időtartamot a munkavállaló ledolgozta volna. Ennek azért van jelentősége, mert a munkavállaló később nem, vagy csak túlóra elrendelésével kötelezhető arra, hogy az állásidő alatt „kiesett „munkaidőt ledolgozza. Mivel az intézkedés célja a munkavállalók elkülönítése, ezért célszerűbb, ha a munkavállaló otthon tölti állásidejét.
Az állásidő elrendelhető határozott és határozatlan időtartamra is. Amennyiben az állásidő elrendelésének időpontjában fennálló körülmények megváltoznak, úgy a munkáltató arra is jogosult, hogy a munkavállalókat munkavégzésre visszarendelje. Ide sorolható például az az eset, amikor a fertőzés gyanúja az állásidő elrendelésekor fennáll, azonban utóbb egy negatív teszt azt igazolja, hogy a munkáltatói intézkedés okafogyottá vált. A munkavállaló ilyenkor köteles a munkáltató utasításának megfelelően a munkahelyén megjelenni.
A munkáltató nem kötelezheti munkavállalóit arra, hogy a visszatérésükhöz szükséges tesztet saját költségükön készíttessék el, illetve olyan intézkedést sem hozhat, hogy a munkavállalók csak akkor térhetnek vissza a munkaszervezetbe/közösségbe, ha az egészségi állapotukat teszttel igazolják. Álláspontunk szerint a betegség (keresőképtelenség) fennállása orvosi szakkérdés, így a kompetens háziorvos igazolása dönti el továbbra is, hogy az adott személy keresőképes-e vagy sem. Ha az orvos a munkavállalót keresőképesnek minősíti, úgy a munkáltató köteles visszaengedni a munkaszervezetbe, függetlenül attól, hogy ezt külön teszttel igazolja-e vagy sem.
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Szűcs László (e-mail: laszlo.szucs@pwc.com), dr. Zsédely Márta (email: marta.zsedely@pwc.com) ügyvédekhez vagy dr. Szakács Dóra (e-mail: dora.d.szakacs@pwc.com) ügyvédjelölthöz.