Rövidesen tömegesen elindulnak szabadságolások és a munkavállalók igénybe vehetik a jól megérdemelt pihenőnapjaikat. Ennek apropóján tekintsük át a munka törvénykönyve szabadságolással kapcsolatos néhány kérdését, nézzük meg, hogy a részben, vagy egészben digitalizálódott világunkban ezeket a szabályokat hogyan lehet alkalmazni.
Sok termelő cégnél e-mail vagy hirdetmény útján már az év elején tájékoztatták a munkavállalókat a „szokásos nyári két hetes” leállásról. A jog nyelvére lefordítva, a munkavállalókat jogszerűen kötelezték arra, hogy a leállás alatt szabadnapjaikat vegyék ki, hiszen erről jóval több mint 15 nappal korábban tájékoztatta őket a munkáltató. Ezzel a munkáltató azt a kötelezettségét is teljesíti, hogy évente legalább 14 egybefüggő naptári nap szabadidőt biztosít munkavállalói számára.
Máshol a munkáltató csak emlékeztette munkavállalóit a szabadság kivételére. Ilyen helyeken a munkavállalók – többnyire digitális platformon – kezdeményezik a szabadság általuk meghatározott időpontban történő kivételét. A munkáltató – olyan körülmények mérlegelése alapján, mint a megrendelésszám, a többi szabadságon lévő munkavállaló helyettesítése – eldönti, engedélyezi-e a szabadság kiadását a kért időpontban. A mérlegelésre a munkáltatónak joga van, ugyanis a munkavállaló éves rendes szabadságából mindössze hét nappal rendelkezik, a többiről a munkáltató dönt. Ha a felek a digitális platformon már megállapodtak a szabadság hosszáról és időpontjáról, úgy utólag – ha nem történik semmi rendkívüli – csak közös megegyezéssel módosíthatják korábbi megállapodásukat.
Az otthoni munkavégzés világában, ahol a munkavállalók fizikailag ritkábban találkoznak egymással, elvárható, hogy a szabadságra távozó munkavállaló „out-of-office” jelöléssel értesítse kollégáit, hogy nem elérhető a szabadság tartama alatt. Ezek a programok többnyire úgy működnek, hogy a visszatérés időpontja is megjelölhető, így a többi munkavállaló pontosan tudja, hogy mikor számíthat ismét a kolléga munkájára.
A projekt alapú munkakörök esetén az is elvárható a munkavállalótól, hogy amennyiben hosszabb időre szabadságra megy, úgy a be nem fejezett munkákat kollégájának átadja, illetve felettesével egyeztetve helyettest jelöljön meg a távolléte tartamára. Ha ezek a kötelezettségek nem egyértelműek, úgy célszerű, ha a munkáltató külön utasításban felhívhatja erre munkavállalói figyelmét.
A szabadság a munkavállaló pihenését szolgálja, így tartama alatt munkavállaló munkavégzésre nem köteles, illetve elérhetőségét sem köteles biztosítani. Gyakran megesik azonban, hogy a munkavállaló a munkáltató által biztosított munkaeszközöket, így különösen mobiltelefont, laptopot magával viszi a szabadsága alatt. Amennyiben a munkavállalók szabadságra céges eszközöket visznek magukkal, úgy a munkáltatónak azt is célszerű szabályzatban rendezni, hogy a külföldi eszközhasználat során keletkező, főként telekommunikációs költséget milyen összeghatárig és milyen esetekben viseli. Szabályzatban azt is előírható, hogy bizonyos, nagyobb értékű vagy jelentősebb adatvagyont tároló munkaeszközöket a munkavállalók nem vihetnek magukkal a szabadság alatt.
A szabadságot a munkáltató csak kivételes esetben szakíthatja meg és köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállalók valóban pihenjenek az előzetesen jóváhagyott szabadságuk alatt. Ha egy munkavállalónak mégis dolgoznia kell szabadsága alatt, úgy fontos, hogy legalább a legalapvetőbb adatbiztonsági és munkabiztonsági szabályokat betartsa. Jelezze továbbá a munkáltatója számára, hogy a szabadság alatt meghatározott napon munkát végzett, így az a nap ne szabadságként kerüljön elszámolásra.
A szabadság esetleges elhúzódásáról, illetve minden olyan körülményről, amely a munkába történő visszatérést korlátozza, vagy akadályozza, a munkavállaló a szabadság időtartama alatt is köteles a munkáltatót tájékoztatni; célszerű erről rövid sms vagy e-mail üzenetet írni.
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Szűcs László (e-mail: laszlo.szucs@pwc.com), dr. Zsédely Márta (e-mail: marta.zsedely@pwc.com) és dr. Molnár Melinda (e-mail: melinda.molnar@pwc.com) ügyvédekhez.