Jelenleg a világon mintegy 30 millió ember végez kényszermunkát, és ez a létszám sajnálatos módon évről évre növekszik. Különösen érintettek a nők, a gyermekek, az etnikai kisebbségek, illetve a fogyatékossággal élő személyek. Az Európai Unió területén évek óra tiltják a kényszermunkát, ennek ellenére számos tagországban, így Magyarországon is jelen van.

A megszüntetés érdekében az Európai Unióban néhány éve új jogalkotási hullám indult, melynek világos célja a kényszermunka felszámolása.

Ennek következtében egyrészről a nagyvállalatokat kötelezik arra, hogy beszállítói láncaikat világítsák át. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a beszállítóik által gyártott termék részben vagy egészben kényszermunka következtében jött létre, úgy az adott beszállítóval a kereskedelmi kapcsolatot először fel kell függeszteni, majd – amennyiben a kényszermunka nem kerül felszámolásra – meg kell szakítani.

Másrészről, egy rövidesen alkalmazásra kerülő EU-s rendelet szerint olyan adatbázist fognak felállítani, amelyben minden olyan vállalkozás (ideértve az EU-n kívül működő vállalkozásokat is) szerepelni fog, ahol a termelési folyamatban kényszermunkát alkalmaznak. Az adatbázis működtetésének az a célja, hogy a kényszermunkával érintett termékek ne kerüljenek be az Európai Unió piacára, kerüljenek onnan kivonásra, illetve amennyiben a termékeket EU területén állították elő kényszermunkával, úgy onnan nem kerülhetnek ki.

A hivatkozott normák az ILO kényszermunka definícióját veszik alapul. Ennek megfelelően a „kényszermunka olyan munka, amit valamilyen büntetés terhe alatt valakitől követelnek, és amire a munkára kötelezett személy nem szabad akaratából vállalkozott”. A kényszermunka további ismérve, hogy a foglalkoztató által biztosított munkafeltételek aránytalanul hátrányosak és így a munkavégzésnek egyértelműen kizsákmányolási célzata van.

A kényszermunka minősítés használatakor nagyon körültekintően kell eljárni. Ennek oka, hogy az egyes érintett országokban a munkavégzés feltételei, az alapul fekvő jogszabályok jelentősen különböznek az Európai Unió országainak foglalkoztatási feltételrendszerétől. Önmagában az alacsonyabb bér vagy a kevesebb éves szabadság nem biztos, hogy kényszermunka minősítést eredményez. Amennyiben azonban megállapítható, hogy a munkavégzés helye szerinti általános feltételekhez képest is jelentősen hátrányosabb feltételek között történik a foglalkoztatás, úgy elvárás lesz a kényszermunka feltételeinek vizsgálata és – szükség esetén – a szankciók alkalmazása.

dr. Szűcs László
dr. Zsédely Márta

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Szűcs László (e-mail: laszlo.szucs@pwc.com), dr. Zsédely Márta (e-mail: marta.zsedely@pwc.com) ügyvédekhez.