Példátlan gyorsasággal döntött az EUB a Pécsi Törvényszék által előterjesztett C-507/20. számú előzetes döntéshozatali kérdésben. A döntés értelmében a követelés végleges behajthatatlanná válásától számítjuk az elévülést, szemben a NAV eddigi álláspontjával.
Eddig az adóhatóság álláspontja szerint, amennyiben egy követelés behajthatatlanná vált, úgy az erre jutó adóalap csökkentési lehetőséggel az ügylet eredeti teljesítésétől számított elévülési időn belül élhetett az adózó.
Tehát az adóhatóság az általános elévülési szabályokat (adómegállapításhoz való jog elévülése) alkalmazta ezekre az esetekre is. Ezen adóhatósági gyakorlat eredményeként azonban, ha a teljesítés és a behajthatatlanság megállapítása között akár több év is eltelt (pl. felszámolási vagy egyéb elhúzódó fizetésképtelenségi eljárások miatt), úgy az adózó az elévülés miatt elesett a már felszámított áfához kapcsolódóan az adóalap csökkentés lehetőségétől.
Azért is kulcsfontosságú a fenti döntés, ugyanis eddig hiába jelentkezett be számos hitelező a felszámolási eljárásba, mire igazolni tudta a sokszor 3-5 éves eljárás végén, hogy adósa fizetésképtelen, a NAV elutasította a kérelmet az elévülésre hivatkozva.
Így tett az adóhatóság az Európai Bíróság („EUB”) által vizsgált és általunk már korábban elemzett ügyben is.
Az adóhatósági elutasító határozat bírósági felülvizsgálata során eljáró Pécsi Törvényszék viszont 2020. októberében előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő, hogy feltárja a fenti adóhatósági gyakorlat, illetve a vonatkozó magyar jogszabályok összhangját az áfát szabályozó uniós irányelvvel és uniós alapelvekkel.
Az EUB pedig a most frissen 2021. márciusában meghozott döntésében megerősítette a magyar adóhatósággal ellentétes állápontját: „a [Európai] Bíróság már kimondta, hogy ellentétes az uniós joggal az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében azon indokból tagadják meg az adóalanytól a héa‑visszatérítéshez való jogot, hogy az e jog gyakorlásának az ezen szabályozásban előírt jogvesztő határideje számítása a termékértékesítés időpontjában kezdődött és a visszatérítés iránti kérelem benyújtását megelőzően lejárt, vagy az eredeti számlák kibocsátásának időpontjában kezdődött, és lejárt.”
Az EUB döntésében még az is megerősítésre került, hogy amennyiben valamely tagállam elévülési időhöz kötötte a hitelező adóalap‑csökkentéshez való jogának érvényesíthetőségét, e határidőt nem az eredetileg előírt fizetési kötelezettség teljesítésének időpontjától kell számítani, hanem azon időponttól, amikor a követelés véglegesen behajthatatlanná vált.
Ezért a továbbiakban előterjesztett, valamint jelenleg folyamatban levő kérelmekben már nem hivatkozhat a NAV az általános elévülési időre, hanem figyelemmel kell lenni a követelés végleges behajthatatlanságának időpontjára. Ez pedig jellemzően egy felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség megállapítása, de ezen kívül számos egyéb körülménnyel is bizonyítható a behajthatatlanság végleges bekövetkezte.
Így az adózóktól nem tagadható meg az utólagos adóalap csökkentés abban az esetben, ha gondosan és körültekintően jártak el, csupán az elhúzódó fizetésképtelenségi eljárások időtartama akadályozta őket az igény érvényesítésében.
Takács Enikő Dominika ügyvédjelölt (eniko.t.takacs@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com)
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) ügyvédekhez.