Megváltozott életkörülményeink a nyilvánvaló korlátok mellett sok új lehetőséget is teremtenek, így az online elérhető információk hatalmas tárházából válogathatunk.
A „versenyjogi ötpercesek” műfajában szeretett jogterületünk, a versenyjog működésébe szeretnénk bepillantást adni röviden, lényegre törően. Cikkeink egy-egy kávé vagy tea mellett a home-office szünetében is olvashatók: akiket korábban is érdekelt ez a jogterület, azok számára igyekszünk aktualitásokkal, érdekességekkel szolgálni; akik pedig csak most fordulnak e terület felé, azok számára sorozatunk révén szeretnénk segítséget adni az eligazodásban.
A versenyjog ugyanis már régen nem a szivarfüstös termek titkos megállapodásainak világa, velünk él és közvetlenül befolyásolja mindennapjainkat.
Versenyjog és válság: Általános áttekintés
A COVID-19 rendkívüli hirtelenséggel csapott le az egész világra, várható hosszú távú hatásait jelenleg a legmodernebb ökonometriai eszközökkel is csak latolgatni lehet, pontosan megjósolni nem. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a jövőbeni – és jelenlegi – negatív következmények jelentősek. A gazdaság egyes ágazatai különböző mértékben (lesznek) érintettek; vannak olyan szektorok (pl. turizmus, rendezvényszervezés), ahol már most – egyik napról a másikra – eltűnt a teljes kereslet, a piac egy átmeneti időszakra gyakorlatilag megszűnt.
A válság miatt gyakorlatilag minden versenyjogi kérdést újra kell gondolni úgy, hogy egyidejűleg több prioritást és szempontot kell figyelembe venni. A válság alatti rövidtávon megoldandó problémái (fogyasztók számára ellátásbiztonság, egyes szektorok életben tartása); a kilábalási, átmeneti időszak középtávú kérdései (a hatásos verseny működését biztosítani képes piaci struktúra kialakítása) és a jövőbeli hosszútávú „normál” működés biztosítása egyaránt jelen kell, hogy legyen minden versenyjogi kérdés értékelése során.
Az is bizonyos, hogy a COVID-19 által okozott válság gazdasági hatásai mérsékléséhez összefogás és állami szerepvállalás szükséges, nem mindegy azonban, hogy ez miként valósul meg. A gazdaságot érintő ilyen széles körű sokkhatás a versenyjog alkalmazása terén is változásokat hozhat. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a versenyjog egyes területei kapcsán milyen változások merülhetnek fel.
Az alábbiakban számba vesszük az egyes területeket érintő lehetséges változásokat, melyekről „Versenyjog és válság” cikksorozatunkban részletesebb áttekintést fogunk nyújtani, reméljük, hogy ez a „menü” felkelti az érdeklődésüket és velünk tartanak.
Állami támogatások
Az elsőként felmerülő – és egyben legfontosabb terület – az állami támogatások területe. A COVID-19 kapcsán a tagállami kormányok, és az Európai Bizottság számára is gyorsan egyértelművé vált, hogy szükséges lesz az állami beavatkozás állami támogatások formájában is. A Bizottság 2020. március 19-én közzétette A jelenlegi COVID-19 járvány kitörése kapcsán a gazdaság megsegítését célzó állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keretszabályt (Közlemény). Ebben a Bizottság – az Európai Unió történetében második alkalommal – széles körben lehetővé tette állami támogatások nyújtását az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 107. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján. A tagállamok tehát átmeneti szabályok szerint, egyszerűbb eljárást követően, szélesebb körben nyújthatnak mostantól állami támogatást a „tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére”, míg bizonyos, a Közlemény közzétételét megelőző intézkedések az EUMSZ 107 cikk (2) bekezdés b) pontja alapján kerülhetnek megítélésre. A Közlemény – tekintettel a keretszabály ideiglenes természetére – 2020. december 31-ig nyújtott bizonyos állami támogatások esetén alkalmazandó. A Közlemény – és a pénzügyi és gazdasági válsághelyzetben alkalmazott állami támogatások általános tapasztalatainak – részletesebb elemzését cikksorozatunk következő részében olvashatják.
Fúziók
A COVID-19 jelentős hatást gyakorol az összefonódásokra is, és itt nem csupán az eljárások lefolyását illetően a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közelmúltban közzétett közleménye értendő, melyben – többek között – az összefonódások elbírálásának esetlegesen elhúzódó határidejére hívja fel a figyelmet.
A 2008-as gazdasági válság egyik tanulsága volt a hazai jogalkalmazás számára is, hogy a versenyjogon belül a legnagyobb rugalmasság a fúziókontroll területén bizonyult szükségesnek[1]. Recesszió idején ugyanis általánosnak tekinthető a fúziók számának növekedése, mivel a kritikus gazdasági helyzetben a gyengébb cégek elbuknak, nem képesek függetlenségüket megőrizni.[2] A fúziók kérdése így a gazdasági válsággal összefüggésben két kontextusban merülhet fel: egyrészt az egyszerűbb esetekben a megváltozott gazdasági helyzetre tekintettel kérik a vállalkozások, hogy az összefonódást a fúziókontroll eljárás befejezése előtt végre lehessen hajtani, másrészt a problematikus összefonódásoknál arra lehet hivatkozni, hogy az adott fúziót azért kell engedélyezni, mert az abban részt vevő valamely vállalkozás a válság következtében „leépülőben lévő vállalkozás”.[3] Az ilyen cégek bukásának következtében csökkenne a jelentős szereplők száma a piacon – azaz koncentrálódna a piac – mely folyamat nem tekinthető üdvözlendőnek, ezért az elbukó cégeket védik az államok és a versenyhatóságok is.[4] A GVH Versenytanácsának a Versenytörvénnyel kapcsolatos elvi állásfoglalásainak 30.4. pontja értelmében egy alapvetően hátrányosnak tekintett összefonódás csak akkor engedélyezhető arra való tekintettel, hogy további piaci működése a tervezett összefonódás nélkül veszélyeztetve van, ha a kérelmező bizonyítja, hogy
- a vállalkozás valóban nem lenne képes fennmaradni a piacon, és
- a vállalkozás (vagy eszközei) megvételére más, a verseny szempontjából kevésbé hátrányos reális ajánlat nem volt.
A fúziókontroll területén várható változások, különösen az elbukó vállalkozások felvásárlásának gyakorlati szempontú elemzése harmadik cikkünkben várható.
Fogyasztóvédelem
A fogyasztóvédelem terén a GVH sajtóközleményben hívta fel a fogyasztók, a hirdetők, a hirdetések közzétevői figyelmét a COVID-19 megbetegedésekre tekintettel a jogkövető magatartás tanúsítására. A GVH egy közelmúltbeli másik sajtóközleménye eljárásindításról tájékoztat, vírusokkal és baktériumokkal szemben védelmet kínáló termék reklámját vizsgálja a GVH már jelenleg is. A sajtóközlemény szövege szerint: „Az eljárás alá vont kereskedelmi kommunikációs gyakorlatai valószínűsíthetően széles fogyasztói körhöz jutnak el, különös tekintettel az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által pandémiaként azonosított vírusos járvány következtében a vizsgált kereskedelmi kommunikációkkal népszerűsített, továbbá a hasonló termékek iránt megnövekedett fogyasztói érdeklődésre, valamint az ilyen termékeket kínáló webáruházak és más online értékesítési csatornák fokozottabb látogatására, igénybevételére.” Ez álláspontunk szerint a GVH középtávú fogyasztóvédelmi stratégiájával – mely az online kereskedelem, webshopok és általában az online szolgáltatások monitorozására irányul – egybevág, illetve kiegészül egy olyan terület vizsgálatával, melynek vonatkozásában a GVH eddig is kifejezetten szigorúan lépett fel, ezek a betegségek megelőzésével, gyógyításával vagy kezelésével kapcsolatos állítások, valamint az egészségre vonatkozó állítások témaköre. Az aktuálissá váló fogyasztóvédelmi kérdések részletesebb elemzése negyedik cikkünkben várható.
Versenykorlátozó megállapodások
Válság idején nem alkalmazható a versenyjog bevett, általános logikája. Olyan piaci szituációk merülhetnek fel, ahol akár egyes piacok fennmaradását érinthetik az olyan alapkérdések újragondolása, mint, egyeztethetik-e lépéseiket a versenytársak ebben a helyzetben, megoszthatnak-e információkat, esetleg milyen mértékű – és típusú kooperáció megengedett. A COVID-19 által kiváltott helyzetben fontos szerep hárulhat a szakmai érdekképviseleti szervekre is, az egy teljes ágazatot egyaránt sújtó válsághelyzet megoldása érdekében indokolt lehet a közös fellépés. Fontos, hogy a kooperáció a jogszabályi feltételeknek megfelelő keretek között történjen, a későbbi nemkívánatos jogkövetkezmények elkerülése érdekében. Általánosságban elmondható, hogy a kőkemény versenykorlátozó megállapítások – a piacfelosztó, kibocsátást korlátozó, árrögzítő célú vagy hatású megállapodások – nem mentesülnek a versenykorlátozó megállapodások általános tilalma alól egy általános ágazati – vagy teljes válságra történő hivatkozás esetén sem. Ezek az ún. válságkartellek, melyekről általánosságban elmondható, hogy szigorú elbírálás alá esnek mind uniós, mind magyar szinten. Annak érdekében, hogy a vállalkozások hatékonyan, a versenyjogi megfelelőség biztosítása mellett tudjanak fellépni, általános áttekintést nyújtunk a megállapodásokra irányadó főbb követelményekről válság idején a soron következő cikkben.
Erőfölény, piaci erő
A COVID-19 által okozott helyzet nyomán szintén más megvilágításba kerül a gazdasági erőfölény kérdése. Nehéz gazdasági helyzetben ugyanis egy erőfölényben lévő vállalkozás versenytársait könnyebben kiszoríthatja a piacról azok sérülékenysége miatt, s a szűkülő piacon nagyobb a kísértés is a kiszorító jellegű intézkedések végrehajtására. Hatékony verseny hiányában szintén nagyobb lehet a kísértés az uniós és magyar versenyjogban szintén tilalmazott kizsákmányoló típusú visszaélésekre. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy a recessziónak nem csak a vállalkozások, hanem a fogyasztók is ki vannak téve, nehezebbé válik az ő gazdasági helyzetük is, így az ilyenkor az erőfölényes visszaélése, például a túlzó árazás még az átlagosnál is nagyobb érdeksérelmet jelenthet a számukra. Válság idején ráadásul nehezebb a piacra lépés, a nagyobb kockázatok miatt kisebb az arra való hajlandóság, csökken a potenciális piacra lépők száma – ez a tényező a domináns cégeket szintén áraik növelésére ösztönözheti,[5] s ez által sérülhet a fogyasztói jólét. Fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos magatartások csak a gazdasági erőfölényes helyzet fennállása esetén tilalmazottak, így erőfölény hiányában az azzal való visszaélés fogalmilag kizárt.
A szélesen értelmezett piaci erő témaköréhez tartoznak a vevői erő kérdései, melyek a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény („Kertv.) és a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény („Tfmtv”) szabályai között jelennek meg. Ezen rendelkezések vonatkozásában is úgy látjuk, hogy érdemes és szükséges megvizsgálni a COVID-19 gazdasági következményeit, annak a termelők, beszállítók, forgalmazók alkupozíciójára gyakorolt hatását.
[1]Jenny, Frédéric: Gazdasági és pénzügyi válság, szabályozás és verseny, Külgazdaság, LIII. évfolyam, 2009. szeptember-október 29-46.
[2]Ld. bővebben: Heyer, Ken & Kimmel, Sheldon Merger Review of Firms in Financial Distress, Competition Policy International, 2009. ősz, 2. szám 102-118.
[3]Inotai G. András: A versenypolitika mint a pénzügyi és gazdasági válság kezelésének egyik eszköze az Európai Unióban. Külgazdaság, LIII. évf., 2009. július–augusztus (23–38. o.) 35.
[4]Fingleton, John: Competition policy in troubled times, CEO, Office of Fair Trading, 20 January 2009, speeches 2009, http://www.oft.gov.uk/news/speeches/2009/0109 (Letöltve: 2009. április 29.)
[5]Inotai i.m. 33.
dr. Firniksz Judit, ügyvéd
dr. Dömötörfy Borbála, ügyvéd
Comp2 = Competition x Compliance
a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal versenyjogi csapata